Jobb, mint az eredeti - az új Korg ARP 2600 FS 3. rész
2023-05-17 11:14 2023-05-17 12:39
Korábbi cikkünk folytatása, melyben az ARP2600FS analóg szintetizátorát mutatja be Janca Ákos.
Az első rész ITT, a második pedig ITT található.
HASZNÁLAT
A fentiekből is látható, hogy a hangszer egyik legnagyobb előnye a rendkívül rugalmas struktúrája. Nagy újdonság volt annak idején, hogy félmoduláris rendszerű, vagyis a szintetizátoregységek nem teljesen függetlenek, mint az addigi moduláris hangszereknél, hanem előre össze vannak kötve egymással (belül, nem látható módon). Ennek előnye, hogy egyszerűbb a kezelése, kábelezés nélkül is megszólaltatható. Viszont az egységek számos csatlakozópontja ki is van vezetve, és külső patch kábelekkel tetszőleges más módon is összekapcsolható. A tájékozódást az előlapon látható folyamatábra-szerű diagramok segítik. Így az említett belső összekötéseket „felül tudjuk írni”, vagyis azokat automatikusan megszakítva új kapcsolatokat hozhatunk létre. Ezáltal megőrizhető a moduláris rendszerekre jellemző nagy zenei rugalmasság.
A fentiek miatt oktatásra is az egyik legkiválóbb szintetizátor lett, mert a kezelőszervei kézre állnak és a felépítése világos – tulajdonképpen egy komplett elektronikus zenei „tesztlabor”. A beépített hangszórók kényelmessé tették a használatot, és az, hogy forgó potméterek helyett tolópotikat raktak bele, megkönnyítette a beállított paraméterek vizuális megjegyzését.
Mindehhez egy olyan kézikönyvet írtak, ami nemcsak a szinti használatát tanítja meg, hanem bevezet az elektronikus hangszintézis elméletébe és gyakorlatába, és ezek az általános alapok bármely analóg hangszeren használhatók. (Ez akkoriban hiánypótló munka volt, hasonlóan például Kruza Richárd–Banay Gábor: A szintetizátor a zenei gyakorlatban című, 1985-ös hazai könyvéhez.)
Megmelengette a szívem, amikor a kézikönyvben 3.09-nél azt olvastam, hogy az elektronikus zenével vagy a konkrét zenével foglalkozó szerzők – ha egy további szerény befektetést eszközölnek magnókba, ekvalizerekbe és zajcsökkentőkbe – EGY KOMPLETT SZALAGZENEI STÚDIÓHOZ (így, nagybetűvel) jutnak az ARP 2600-zal. Ami egyébként teljesen igaz is volt. Ma ezeket a műfajokat hívjuk összefoglalóan elektroakusztikus zenének vagy kortárs elektronikus zenének. Az első elektronikus zenei stúdiók 1948-ban Párizsban és 1951-ben Kölnben alakultak meg a rádiókban. A Magyar Rádióban is volt Elektroakusztikus Zenei Stúdió 1974-től 2007-ig. Ma már a Zeneakadémián tanulhatjuk a hagyományos zeneszerzői ismeretek (klasszikus kompozíció, ellenpont, hangszerelés, formatan) mellett e modern témákat, mint például: spektrális zene, szeriális zene, konkrét zene, hangtáj, interaktív zene, experimentális zene, improvizatív zene, filmzene, valamint akusztika, pszichoakusztika, hangszínszolfézs, hangdesign, spektromorfológia. Én is klasszikus és popzenén nőttem fel, és az egyetemen láttam, hogy ami engem mindig érdekelt, itt a legmagasabb szinten egyesül: zene + elektronika + matematika + fizika + akusztika. Tehát ebből az irányból közelítve vizsgáltam meg, hogy ez a hangszer milyen minőségben szól és hogyan kezelhető. A különböző kapcsolások után csináltam néhány próbát és mérést is Maxben.
Szemre és fülre is szépen szól. Gyönyörű, szabályos és pontos hullámformái vannak. Egyedi, különleges a hangja, megkapó a közvetlensége, az egyfajta szárazsága, azonnalisága. A popzenében tökéletes az erőteljes, vastag basszusokhoz, a kristálytiszta szólóhangszínekhez és a gyors burkológörbéi miatt a dob- és ütőshangokhoz, perkusszív zajokhoz, arpeggiókhoz, szekvenciákhoz. Az elektroakusztikus zenében, filmzenében, sound designban kiváló egyéni hangszín- és atmoszféragyártó mindenféle effektushoz meglepő lehetőségekkel.
Szinuszrezgés a VCO-2-ből, Maxben vizsgálva. Jobbra fent egy jelmagyarázat a harmonikus hullámformák színképéről. Balra fent a bejövő jel alakja, balra lent a színképe (spektrális összetevői frekvencia-amplitúdó diagramon), jobbra lent a jel spektrogramja (a spektrumának változása az időben idő-frekvencia diagramon).
Háromszögrezgés a VCO–2-ből. Az alapfrekvencia és csak a páratlan számú felharmonikusai, meredeken egyre csökkenő amplitúdóval.
Négyszögrezgés a VCO–1-ből. Az alapfrekvencia és csak a páratlan számú felharmonikusai egyre csökkenő amplitúdóval.
Fűrészrezgés a VCO–1-ből. Az alapfrekvencia és az összes felharmonikusa (páros és páratlan egyaránt) egyre csökkenő amplitúdóval.
3 unisono négyszögjel kombinált, folyamatosan változó rezonáns hangja a VCO–1-2-3-ból. Jobbra lent látható a spektrogram gyönyörű, függönyszerű mintázata, a magas tartományban ismétlődő rezonáns foltokkal. A hangszín belső mozgását az oszcillátorok nagyon közeli frekvenciáinak fáziskülönbségeiből származó lassú lebegés okozza.
Készítettem a fentiekről egy videót is:
[00:09] alap hullámformák, [00:45] 3 fűrészjel szűrés nélkül, [01:21] 3 fűrészjel rezonáns szűréssel, [03:56] 3 négyszögjel rezonáns szűréssel, [05:23] 1 négyszög-, 1 szinusz- és 1 fűrészjel szűrés nélkül, [07:01] 1 négyszög-, 1 szinusz- és 1 fűrészjel rezonáns szűréssel
A szinti behangolása a más hangszerekkel való együttjáték miatt lehet fontos. Ma már nagyon egyszerűen, a telefonunkon lévő hangológéppel vagy referenciahanggal megtehetjük ezt. Mindhárom oszcillátorhoz külön finomhangoló is tartozik.
Természetesen a patch memória most is csak papíron lehetséges, de például lefényképezve is elmenthetjük a beállításokat. Minden hangzást aktuálisan újracsinálunk, de pont ez a szépsége ennek a műfajnak, olyan dolgokat ad, amit más nem. Soha nem lesz egy hang teljesen ugyanaz. Ebben az akusztikus hangszerekre hasonlít, ettől „élő, lélegző” ez az elektronika. A patchelés hatványozottan növeli a hangzáslehetőségek számát, ami szinte kimeríthetetlen. Kell hozzá legalább egy kis szintéziselméletet tudni, és jó, ha általában tisztában vagyunk egy-két akusztikai és elektronikai fogalommal is. Igazi hardcore szintiseknek való, akik nem ijednek meg a saját árnyékuktól.
Persze a tudatos használat mellett ösztönösen is kísérletezhetünk azzal, hogy „csak úgy” véletlenszerűen átdugunk egy-két kábelt vagy megváltoztatunk paramétereket – nem tudjuk elrontani a hangszert, viszont érdekes új hangi eredményekre juthatunk. Az én javaslatom, hogy a háttérben indítsunk el egy felvételt, mert így menet közben azonnal egyedi zenei alapanyagokat is rögzíthetünk.
Az összes gyári dokumentáció, köztük a fent említett régi kézikönyv, egy üres beállításdiagram és a 100 hangszínt tartalmazó eredeti Patch Book letölthető innen a Korgtól.
Összességében azt a nagy élményt, amikor egy általunk előre kigondolt vagy kikísérletezett hangzást, hangszínmodulációt sikerül „kézzel” megszólaltanunk egy ilyen (fél)moduláris analóg rendszeren, semmi más nem adja vissza. A szintézisről így tanul a legtöbbet az ember. Ahhoz képest, hogy ez egy hordozható és átlátható rendszerű (tehát koncerten is használható), 100%-ig analóg hangszer, nagyon nagyfokú szabadságot ad és kevés kompromisszumra kényszerít. Mai szemmel is kimagasló az akkori okos tervezése, de nyilván megjegyezhetjük, hogy milyen jó volna most több VCA, bonyolultabb MIDI vagy például szinkronlehetőség az oszcillátorokhoz. Én egy plusz fejhallgató-hangerőszabályzónak is örültem volna, mert az ATH–M70x fülesem nagyon hangosan szólt a kimeneten – de nem volt gond, mert úgysem közvetlenül hallgattam a szintit, hanem egy UAD Apollo hangkártyán keresztül.
Játék képpel és hanggal
Hangszínvariációk azonos alaphangra
ALAPÍTVÁNY
Végül ejtsünk szót az Alan R. Pearlman Alapítványról (ARPF), amit a szinti feltalálójának lánya, Dina Pearlman vezet. Többek között idén indították el az „ARPs for All” programot, ennek keretében lehetőséget adnak az érdeklődőknek a ritka ARP hangszerek kipróbálására, megtanulására, használatára és felvételek készítésére. Sajnos, csak egy bostoni próbateremben – de az ötlet nagyszerű, jó lenne itthon is látni hasonló kezdeményezést.
MODUL
Mivel ez a hangszer erősen limitált példányszámban került gyártásra, modulváltozatban is kihozták! Az ARP 2600 M is Japánban készül, ugyanolyan gondossággal és szigorú minőségi követelményekkel, ugyanazokból az analóg alkatrészekből, mint az új nagy (az egyetlen eltérés a mérethez igazított, áttervezett rugós zengető). Csak ez kisebb és könnyebb, pontosan 520 x 311 x 129 mm és 5.9 kg, ami nagy előny az élő zenélésnél, és így jobban elfér a stúdiónkban. CV-kapcsolattal Volcákhoz, Eurorack-rendszerekhez vagy az új SQ–64 szekvenszerhez is jól illik. Remélem, személyesen is találkozunk. :)
ÖSSZEFOGLALÁS
Hangszernél mindig a megszólalás az első és legfontosabb, de a kezelhetőség, a külalak és a tartósság is rögtön utána következik. Csak jót tudok mondani. A hangjához nem férhet kétség, a kezelhetősége az egyedi felépítésből logikusan következik, csodaszép látványt nyújt és első osztályúan van megépítve.
Filozofikusan nézve ez a szinti a világunkban még létező igazi dolgok egyike. Alap. Olyan vele dolgozni, mint a jó kovászos kenyérrel, amikor az ember saját malomban őrli a búzát, és a tudásért akár a 250 éves gazdakönyvekig nyúlik vissza. Van vele munka, nem adják ingyen, de megéri. Érdemes kipróbálni, mert addig nem tudod, milyen. Itt köszönöm meg Hajdu Zolinak, az Audmax Kft. Brand Managerének ezt az egyedülálló lehetőséget.
Az ARP 2600-zal szinte bármilyen klasszikus szintihangot meg lehet szólaltatni, komplex effektusokban olyanokat tud, amikre nagyon kevés más szinti képes, és elektroakusztikus, experimentális, improvizatív zenére, sound designra abszolút klasszis most is.
Az új replika tehát maga az újjászületett eredeti hangszer, csak ez jobban szól, zajtalanabb a jelútja, nincs elhasználódva, új a billentyűzete és számos új funkciója is van.
Hiteles, ugyanaz – mégis jobb, mint az eredeti.
Janca Ákos
zeneszerző, médiaművész
akosjanca.com
