Vox MVX150
2018-12-07 23:32 2019-01-05 17:25
Azt gondolhatnánk, hogy az elektroncsövek fejlődése évtizedekkel ezelőtt leállt, a tranzisztor elterjedése után a kereslet a töredékére csökkent, mivel sokkal olcsóbb és megbízhatóbb berendezés egy tranzisztor, műszaki szempontból majdnem ugyanazt tudja, mint egy elektroncső, azonban működés közben bizonyos dolgokra érzékenyebb. Ebben a cikkben szeretnék az olvasónak átadni egy bevezető jellegű, könnyen emészthető, de műszaki tudást, igyekszem minél egyszerűbbre fogni a dolgot, de mivel az elmúlt pár évben megjelent a NuTube technológia, érdemes beszélgetni az elektroncső evolúciójáról, ehhez pedig szükséges átlátni, hogy mi is az pontosan.
Az elektroncső, ahogyan a tranzisztor is, erősítést végez. Tulajdonképpen arról van szó, hogy egy adott kis elektromos jel vezérel egy sokkal nagyobb feszültséget, ezáltal azon a kis jel lenyomata jelenik meg, tehát az erősítés inkább egy nagyított másolat készítését jelenti fizikailag. Ezt először elektroncsővel valósították meg az elektronikában, miután kiderült, hogy vákuumban is folyik áram megfelelő körülmények között. Az első elektromos számítógépet is csövekkel építették meg, azonban ez egy gyár méretű, óránként meghibásodó szerkezet volt, minden egyes hibánál meg kellett keresni, hogy a 60 000 csőből melyik ment tönkre. Fontos, hogy katonai célokat szolgált, a kereslet és a technológia ezért ment át hatalmas fejlődésen a 20. század elején, rengeteg pénz folyt bele a kifejlesztésébe. Megjelentek a rádiók, amik hamar elterjedtek a civil társadalomban is, innentől kezdve rengetegen foglalkoztak bütyköléssel, és hamarosan megjelentek az első hangszererősítők is, kezdetben katonai alkatrészek felhasználásával. A híres erősítőgyártók esetében is abból építkeztek kezdetben, amit éppen meg tudtak szerezni, tehát a korai Marshall erősítők belseje például nem feltétlenül egyezik meg, hiába ugyanarról a modellről és évjáratról beszélünk, ez természetesen kihat a hangzásra is valamilyen szinten. Gyorsan követte az elektroncsövet a tranzisztor elterjedése, amely a katonai piacról szinte teljesen kiszorította a csöveket, emiatt a legtöbb gyár, és főleg a kutatás-fejlesztés teljesen megállt. Manapság szinte csak a hangszererősítőkben, és néhány különleges alkalmazásban használnak elektroncsöveket, például magasan sugárszennyezett környezetben, ugyanis rendkívül ellenállónak bizonyulnak a radioaktivitás ellen. Természetesen mi zenészek, főleg gitárosok a csöves erősítőkre esküszünk, a mai napig azért maradt fent, illetve indult újra a gyártás, mert mi vásárlunk csöveket az erősítőinkbe.
A technológia tehát nem fejlődött sok-sok évtizede, egészen mostanáig. A Korg (1992. óta a Vox tulajdonosa) ugyanis egy kijelző gyártó céggel közösen kifejlesztette a NuTube technológiát, ami az elektroncső működését ötvözi a vákuum fluoreszcens kijelző felépítésével, ami egy 5x2x1 cm-es előfokcsőben valósul meg. Ja és több tízezer óráig működik különösebb melegedés nélkül, és kisebb teljesítményen hozza ugyanazt, a varázsa pedig sem hangban, sem látványban nem csorbul, hiszen gyönyörűen fest, és ugyanúgy szól. Ez tehát történelmi jelentőségű fejlesztés, nekünk zenészeknek pedig különösen jó hír, hiszen így kevesebb súlyt kell cipelnünk, és megbízhatóbban tudjuk használni ugyanazt a hangzást. Ugyanazt tényleg, én kipróbáltam.
Nemrég jelent meg a piacon a VOX mvx150-es fej, illetve kombóban is elérhető erősítője, ami NuTube csövekkel van felszerelve, így nem kell több kilós transzformátorokat cipelnünk minden koncertre. Pehely súlykategóriában tud 150 wattot, úgy, hogy tökéletes csöves erősítőt kapunk, rengeteg beépített funkcióval. Tudom, hogy lesznek olyanok, akik az új technológia miatt kicsit szkeptikusan állnak a dologhoz, de ez konkrétan felveszi a versenyt az ötven wattos nagy csöves fejekkel, a hangkép tudniillik az előfokban alakul javarészt, ott pedig igazi csöves átvitel valósul meg, csak sokkal kisebb méretben, és jóval hatékonyabban.
Két csatornája van az erősítőnek, egy clean, amit crunch-osítani lehet egy kapcsoló segítségével, illetve egy torzított, amelyben a rythm és a lead torzító-tartományok között választhatunk, mindkét csatornához külön tartozik még egy fat és egy bright kapcsoló, a természetesen potméterekkel állítható EQ szekció mellett, és a torz csatornába még bekerült egy mid-shift opció is. Van beépített reverb, a végfokban pedig további tonális beállítások érhetők el a presence és a resonance potméterek formájában, így gyakorlatilag mindenfajta hangzást ki lehet tekerni az erősítőből, elképesztően sokoldalú a berendezés, de ha ez nem lenne elég, még a NuTube-ok bias áramát is külön állíthatjuk a hátlapon! Tehát az előfeszítését is tekerhetjük a csöveknek, amivel rengeteg féle hangkaraktert lehet elővarázsolni, finom átmenetet képezve egészen a vintage tónustól a modern hangzásig. Került bele effekt hurok, emulált kimenet, lábkacsolható a reverb, külön a két master potméter, a csatornaválasztás, és az effekt hurok is! A végfokban is található NuTube lapka, melyet NuPower-nek neveztek el. A kimenő teljesítményt széles skálán állíthatjuk, a teljesen lenémítottól az 1/150-ed értéken keresztül a full 150 wattig bezárólag, ezt a teljesítményt 4 Ohmon keresztül tudja leadni a berendezés, természetesen 8, illetve 16 ohmos láda is illeszthető a fej alá. Hihetetlen lépés ez előre, szerintem senki nem számított ilyesmire, mindenkinek ajánlom, kegyetlen jó hangja van, és tényleg nagyon könnyű, akinek pedig túl sok a funkció, van egy kistestvér széria, az MV50-esek formájában, de azok külön megérdemelnek saját írást.
Soltész Péter
