Rendszerfrissítés a Madách Színházban
2020-12-10 18:29 2020-12-10 18:47
A modern színházban kiemelt helyet töltenek be a technikai berendezések is, ezek teszik lehetővé azt, hogy a művészi teljesítmény maximálisan kiteljesedhessen. A színészi játék fizikai, lelki és érzelmi állapotai “ízfokozók” nélkül napjainkra már elképzelhetetlenek.
A gépészeti bravúrok, melyek másodpercek alatt új térbe helyeznek, a kifinomult térfestés, a pillanatok alatt új világokat teremtő világítás, a komplementer vetítés, a több dimenziót teremtő ledfalas megjelenítés, valamint az intenzitás- és hatásnövelés vitán felüli autentikus eszközei az előadás teljességének, segítségükkel méltó keretbe kerül a színész munkája.
Rendszerfrissítés a Madách Színházban
Szerző: Ditzmann Tamás
Napjainkban a hangosítást inkább technikai, mint művészi elemként tartják számon.
Ez a terület még nem került az érdemi megítélés fókuszába; díjazása, értékelése nem megoldott. Mivel Magyarország egyben a “tízmillió hangmérnök országa” is, ehhez a szakterülethez természetesen mindenki ért: a gyengeségeket kiemelik, a dicséretes teljesítményt természetesnek tekintik. Képzeljük el a filmet vagy színházat, de akár az életet némán, hang nélkül. Vizsgálta már valaki ennek a szakágnak a komplexitását?
Egy gépészeti megoldásnál a “működik, vagy nem” opciók jöhetnek szóba, világításnál, ha fényfestés - programozás részterület létrejött, a változók száma már meghatározhatóvá válik. A hang esetében ezeknek a száma folyamatos mozgásban van. Egyrészt esztétikai szempontok mentén varázsolunk a hangokkal, másrészt figyelni kell az érthetőségre és az egyidejű zenei élményre is, a változók száma a “működik, vagy nem” -en kívül is végtelen.
Egy hangforrást (pl.: színész, énekes, hangszeres játékos) alapul véve, számolni kell az egészségügyi-, fizikai-, mentális állapottal is, ezt pedig fejben gyorsan szorozzuk meg egy zenés darab esetén 1 - 20 főszereplővel, min. 6 - 30 táncos, énekes szereplővel, legalább 6 - 24 kórustaggal és a zenekar (4 - 50) tagjaival, a karmesterrel és a végén a hangmérnök(ök)kel. Számszerűsíteni sem egyszerű feladat. A nézők és mindenki más szemszögéből ezek a tényezők szóra sem érdemesek, mert csupán egy számít: működnek, vagy nem. Utóbbi esetben csapnivaló volt a hangosítás.
Műszaki oldalról közelítve a fenti tételek rendbeszedésének alapfeltétele a kifogástalan hangtechnikai lánc, vagyis a hangosításban résztvevő műszaki eszközök sorozata. Ezek közül talán az egyik legfontosabb láncszem a hangkeverő pult: “a változó paraméterek mederbe terelésének leginkább megfelelő eszköze!”
A Madách Színház vezérkara: Szirtes Tamás igazgató úr, valamint a műszaki vezetés (Szűcsborus János főmérnök és Tompai Zsuzsa színházi mérnök) nagy hangsúlyt fektetnek a modern technikák alkalmazására, szívesen meghallgatnak minket, ha ezzel kapcsolatos kérdésekkel keressük meg őket és a megvalósítható részeket átemelik a valóságba, a hétköznapjainkba. Színházunk keresi a felmerülő igényeinkhez leginkább megfelelő technikákat. 2018-ban elérkezett az addig használt InnovaSon keverőink cseréjének ideje. Bár a színház ezek beszerzésekor nem lőtt mellé a megvásárlásukkor, de mint minden számítógép alapú technika esetén, eljárt felettük az idő. A programozás alkalmával komoly akadályok merültek fel, nem volt gazdaságos ezen az úton tovább haladni. Feladatul kaptuk, hogy keressünk egy számunkra megfelelő konstrukciót, struktúrát, mely közbeszerzésre alkalmas.
Tóth Zoltán hangtárvezető ezt az előadást bonyolító hangmérnökökre: Kálmán Sándorra, Farsang Áronra és rám bízta, mert a ténylegesen felmerülő problémákat és megoldásukat mi ismerjük.
Számos lehetőséget (pultokat) vizsgáltunk meg, mérlegeltük hosszasan, vajon melyik lenne számunkra a legjobb döntés (annak súlyával, hogy nem létezhet a “bocs mégsem erre gondoltuk, legyen inkább másik”- szituáció). Szempontjaink közé tartozott a flexibilis asztal-szerkesztés. Ez a következőket jelenti:
- csak azok a csatornák, in/out-ok legyenek a hangmérnök előtt, amivel éppen dolga van,
- ez a kiosztás kompromisszumok nélkül, képenként változtatható legyen,
- képenként a paraméterek minden alkotója külön változtatható legyen,
- a faderek száma elégséges legyen,
- az előző pultunk telepítésénél létrejött optikai gyűrűt képes legyen használni,
- a színházunk stúdiójába el lehessen juttatni egy vonalon az összes aktuálisan játszó csatornát,
- legyen képes ún. virtuális hangbeállást végrehajtani,
- a keverők (mikroportos, zenekari és monitor) között tetszőlegesen lehessen csatornákat küldeni saját hálózatban.
- nem utolsó szempont a hely, ahova be kell férnie.
Ilyen komplexitással terveztünk és már kialakult képpel érkeztünk Szűcsborus János főmérnökhöz, aki értékelte az alaposságunkat. Elindult a közbeszerzés, melynek műszaki tartalmát Lakatos Gergely (Zeneakadémia - főmérnök) öntötte formába. A folyamatba a színházi műszaki vezetésünk javaslatára Farsang Áront és engem is bevont. Hangsúlyoznom kell, hogy az összes magyarországi disztribútor segítőkészen, támogatóan állt a kutatásunkhoz: nem kívánták ránk erőltetni a saját portékáikat és segítették a munkánkat. Ezúton is köszönet érte.
A befutó az Allen&Heath dLive rendszer lett.
Eredményhirdetés után várni kellett a telepítéssel, mert a Madách Színház sikeres működése miatt csak rövid időre (két hét) állt le. A pultok cseréjét ebben a szűk időszakban végezhettük el.
Az előkészületeket viszont azonnal megindítottuk: nyomvonalak kijelölése, kábelezések, perifériák cseréje, fejlesztése, kiállások létrehozása. Párhuzamosan az Audmax Kft. rendelkezésre bocsátott egy termet, ahol a rendszert összeállították, “felfűzték” és elkezdhettem a darabok programjainak elkészítését. Ez a munka lényege, mert bár a pultok “mindent tudnak”, azért a repertoáron futó darabokat és a felmerülő igényeket nem: lépésről-lépésre be kell programozni minden szereplőre, hangszerre és szituációra. Figyelembe kell venni az új szolgáltatásokat, egyidejűleg pedig el kell sajátítani minden ismeretet az eszközről, hogy éles helyzetben esetlegesen felmerülő problémákra kellő rutinnal és alapossággal lehessen reagálni. Itt köszönöm meg Kovács Dénes, Timár Endre és Varga Krisztián elkötelezett szakmai segítségét.
Beszerzésre került a pultokkal együtt egy processzálási rendszer (Waves) is, mely a hangzás kialakítását még finomabbá, részletesebbé teszi. Új dimenziók nyíltak meg számunkra. Pluginekkel kezelni tudjuk az esetleges gerjedéseket (X-FDBK), használunk master effekteket (L3LL), vagy csatornákra direkt effekteket (F6, Vocal rider, Maserati, stb).
A következőkben fél év tapasztalatát osztom meg a kedves olvasókkal:
Az első és legfontosabb benyomások: könnyen átlátható a rendszer, programozása gyorsan tanulható, szinte korlátok nélkül összeállítható a munkafelület (asztal).
A Madách Színház gondoskodik arról, hogy ne tudjunk unatkozni az előadásokon, így a programok használata elkerülhetetlen. Az új bemutatónkat (Rocksuli) már nem is tudtuk volna megvalósítani a régi keverőasztalunkon. Sem input-, sem pedig programozás oldalról nem lett volna uralható a helyzet. Képenként épül újra a felület, a flexibilitás annyira zavarba ejtő. A pultoknál ezt általában DCA alárendezéssel lehet megoldani, itt valós csatornákat tudok “pakolni” programonként. Jól jön ez a lehetőség, amikor egy dalon belül 8-10 énekes szerepel soronként, néha szavanként váltanak. A Rocksuliban van olyan dal, ahol a pult 36 potiján 10 szereplő megszólalásai vannak sorrendben kiosztva. Nyilván DCA-val is meg lehetne oldani, de ott nincs esély beavatkozni az egyes csatornákban, ez pedig igen fontos.
“Sajnos” le kell írnom, hogy imádom az egyik belső effektjét, egy dinamikus eq és multiband kompresszor kombinációját (dyn8). Inzertálható bemeneti, kimeneti, vagy group csatornára egyaránt (64x).
A rendszerünk egy mikroportos (fő), egy zenekari és egy monitor pultból áll. A portos és a zenekari pult rendelkezik fizikai be- és kijáratokkal, a monitoros viszont nem (ez nem teljesen igaz). A monitor pult digitálisan kapja a be- és kimeneteit, amit egy teljesen egyszerű mátrixon keresztül lehet kezelni. A három pult saját kommunikációs csatornán összekötve működik, ahol direktben kapjuk, vagy küldjük a kívánt vonalakat, IP cím alapján elérhetőek az elemek. Emiatt arra is lehetőség van – és ezt rendszeresen használom -, hogy számítógépről segítsek akármelyik munkaállomásnak menet közben. Minden funkciót el lehet érni. Egyik ikonikus darabunk, az Anna Karenina tévéfelvétele is sor került. Az összes csatornát (zenekari, portos, kórus, bejátszó) a zenekari pulton, annak is a MADI optikai kijáratán keresztül kapta a közvetítőkocsi, ami zökkenőmentesen és hibátlanul ment végbe.
A zenekari és kórus monitorozáshoz vásároltunk ME rendszert, ami óriási sikert aratott a zenészek körében. 40 csatornát - akár be- és kimeneti csatornát - lehetséges küldeni a készülékek felé, amit személyre szabva lehet az eszközökre feltölteni/menteni. Fejhallgatókkal dolgoznak, így hatalmas csend borult a zenekari árokra. Ez is sokban könnyíti a munkánkat, hiszen szinte cédéként lehet kezelni az élő zenekart (sajnos még nem minden darab esetében igaz). Lehet halkan is hangosítani őket, és nem azzal kell foglalkoznunk, hogy akusztikailag le tudjuk-e győzni a zenekart.
Farsang Áron kollégám így élte meg ezt a hatalmas technikai váltást: „Napjainkban általános elvárás, hogy a digitális keverők elérhetők és vezérelhetők legyenek wifi-n keresztül. Eddig erre nem volt lehetőségünk, így fontos minőségi váltás történt ebből a szempontból is. Mivel mindkét frontkeverőnk és a monitorkeverőnk is egy hálózaton dolgozik, így mindegyik könnyedén elérhető ugyanarról az eszközről. A dLive saját alkalmazásán belül rugalmasan kiválaszthatjuk, hogy éppen melyik felületet szeretnénk vezérelni, ezzel lehetővé vált, hogy egy próbafolyamat során a nézőtér bármely pontjáról kontrollálni tudjuk a hangzást, és az ennek megfelelő kompromisszumokkal alakítsuk ki egy előadás hangképét. Természetesen a próbaidőszakon kívül, a mindennapi használat során is fontos ez a lehetőség.”
A cikk megírásához segítségül hívtam Farsang Áront (Madách Színház), valamint Varga Krisztiánt (Audmax Kft.), hogy benyomásaikkal és szakmai ismereteikkel tegyék még hitelesebbé a beszámolót.
Műszaki megvalósítás
Szerző: Varga Krisztián, Audmax Kft.
A műszaki feladatról és megoldásról.
Műszaki oldalról maga a megkeresés, a tervezés, majd természetesen a kivitelezés tartogatott érdekes kihívásokat. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy sikerült megvalósítani egy roppant bonyolult, ám a mindennapokban mégis egyszerűen használható színházi produkciós keverőrendszert, ami jelen pillanatban méretét, az eszközök számát és a “jövő-kompatibilitását” tekintve egyedülálló az országban. Úgyszintén nagyon pozitív volt az egész projekt lebonyolítása, ilyen szintű együttműködést és egymás segítését megrendelő-kivitelező relációban korábban nem tapasztaltam.
Vizsgáljuk meg a részleteket:
Az ismerkedési fázist átugorva, gyorsan a rendszer tervezésébe tudtunk vágni, Áron és Tamás nagyon konkrét elképzelésekkel és kívánalmakkal érkeztek, egy bonyolult rendszert sejtetve, melyen keresztül kiválóan lehet modellezni egy “csúcsrajáratott” élőzenés musicalszínház mindennapjait. Az általuk megfogalmazott igényeket tömören összefoglalva a következő pontok alakultak ki:
- a színházi keverőrendszerben élesen különüljenek el az alrendszerek: zenekari keverő, portos keverő, színpadi monitor és fülmonitor keverő valamint az akárhol bevethető és utaztatható mobil keverő
- ugyanakkor minden alrendszer képes legyen rész-, vagy teljes egysége(ke)t alkotva működni (csatornák átadása, “bármi-bárhonnan-bárhová”, a teljes rendszer vezérlési szintű elérése egy adott pontból, az elérési pontok bárhol lehetnek)
- bemeneti csatornák helyszíntől függetlenül rendeződjenek a “logikus” alrendszerbe (pl. a kórus ugyan az árokban is lehet, de ettől függetlenül a portos keverőn jelenik meg, vagy a színpadon egy stagebox bemenetei logikusan csatlakozzanak a zenekari és/vagy portos keverőbe igény szerint.
- a lehető legegyszerűbben lehessen jeleneteket menteni/előhívni/felülírni/apró paramétereket változtatni/stb.
- vonjuk be a próbatermeket, mint lehetséges bemeneteket a rendszerbe
- közvetlen sokcsatornás kapcsolat a keverőrendszer és a stúdió között (128x128 csatorna, 96kHz-en)
- rendelkezzünk legalább 128x128 csatornányi, jelenleg szabványos digitális sokcsatornás csatlakozással a világ felé.
- legyen jövőbiztos a rendszer
- legyen kiváló a hangja és lehessen Waves pluginezni, virtual soundcheck, stb.
Ezen felül természetesen kialakultak a pontos csatornaszám igények, az I/O helyszínek, az egyes helyszíneken történő csatlakozások száma, stb.
A hálózatokról - Varga Krisztián, Audmax
A színháznak volt még egy nagyon fontos szempontja, szerették volna, hogy a korábban a rendszerhez telepített optikai Ethernet hálózatot is integráljuk a rendszerbe, amit a kezdetektől teljes mértékben támogattunk. Pár éve a Vígszínházban fejlesztettünk optikai hálózatot, ennek köszönhetően (illetve pontosabban a galvanikus leválasztásnak) sok-sok földhurok és kóbor feszültség okozta „parajelenség” szűnt meg a rendszerben. Nem nehéz elképzelni, hogy egy színházban az elmúlt 30-40 év fejlesztései és rendszerépítései során az erősáramú vezetékek mennyire tisztelik a gyengeáramú kábeltálcákat, csatornákat. Elárulom: semennyire! Leginkább a “keresztül-kasul” evolúciós fejlődés tapasztalható.
A digitális hangtechnika és úgy általában a digitális gyengeáramú technológia napjainkban már elemi szinten használja az IT hálózatokat, így ezek fejlesztése, építése jelenti a bonyolult rendszerek egyszerű megvalósítási formáját. Ehhez a Madách Színházban rendelkezésre állt egy Teqsas cyberTEQ alapú optikai gyűrű. Az optikai gyűrű azt jelenti, hogy az egyes hálózati eszközök egy láncra vannak felfűzve, majd a lánc vége is csatlakozik a lánc elejéhez. A farkába harapó kígyó tipikus esete.
A technológia előnye, hogy egyfajta redundáns kapcsolatot jelent, így ha megszakad az adatfolyam az egyik irányba, a másik irányba még vígan folyhat a kommunikáció, némi kerülővel. A meglévő Teqsas alapú hálózat eszközei tulajdonképpen 1Gbps Cisco switchek, robusztus dobozba építve, EtherCon réz- és OpticalCon optikai csatlakozásokkal, illetve egy egyszerű felülettel, ahol a portokat egymáshoz lehet rendelni, tulajdonképpen VLAN-okat létrehozva.
Az új rendszernél nem kellet sokat számolni ahhoz, hogy kiderüljön: az 1Gbps sávszélesség nem elegendő, hiszen 96kHz mintavételezésű, 24 bites adatokkal dolgozva egy ekkora rendszernél pillanatok alatt elfogy a sávszélesség. Emiatt úgy döntöttünk, hogy a hálózat sávszélességét 10Gbps-re növeljük. A Teqsas receptjét követve kerestünk a piacon ipari alkalmazásra tervezett 10Gbps optikai uplink-kel rendelkező switcheket, beépítettük egy dobozba, Ethercon és Opticalcon csatlakozókkal láttuk el őket és előre programoztunk 6 VLAN-t. Emellett ipari tápegységet is kaptak Powercon-nal. Így gyakorlatilag létrehoztunk olyan eszközöket, amelyeket a színházban, vagy akár külső helyszínen hálózatba kötve kialakítható egy 10Gbps sávszélességű gerinchálózat, mely 6 egymástól teljesen különböző Layer-2 kapcsolatot biztosít. Ezen a hangkeverő rendszer kommunikációján kívül bármilyen más Ethernet típusú kommunikáció megvalósítható, a sávszélességben bőven akad tartalék.
A rendszerhez kifejlesztettünk még hasonlóan robusztus megoldásban épített média konvertereket is, ezekkel egyszerűen fordítható a réz-optika formátum.
A feladatnak megfelelő műszaki megoldást az Allen&Heath dLive rendszere nyújtotta, egészen pontosan a dLive S széria eszközei. A rendszer általánosságban leírható a következő paraméterekkel:
- MixRack + Kezelőfelület felépítés - ez azt jelenti, hogy adott egy központi egységünk be- és kimenetekkel, hálózati és rendszercsatlakozásokkal, ez a központi egység felel a teljes processzálásért. A központi egységhez csatlakozik a kezelőfelület, amely további be- és kimeneti egységeket tartalmaz, de önmagában nem proceszáll, csak vezérel.
- Egy MixRack egység 128 csatorna bemeneti csatorna és 64 busz processzálását képes elvégezni 96kHz mintavételezéssel, 0,7msec latency-vel.
- A MixRack egységek és Kezelőfelületek további I/O egységekkel, ún. DX egységekkel bővíthetők. Ezeket nevezhetjük stageboxoknak is ebben a rendszerben.
- A MixRack egységek és Kezelőfelületek párhuzamosan akár több, különféle szabványú digitális sokcsatornás kártyákkal bővíthetők (Dante, Waves, MADI) ezen felül a saját szabványos GigaAce hálózati formátumával az alrendszerek összekapcsolhatók.
- A hálózati csatlakozások Layer2 szabványosak, így gond nélkül illeszthetők Ethernet környezetbe.
- A kezelőfelületek vezérlőszoftvere számítógépen is fut, vezetékes és vezeték nélküli elérés kiépítésével akár a kezelőfelületekkel párhuzamosan, de azoktól függetlenül is használható
- A keverőrendszerhez saját ME-HUB, ME-1 személyi monitorrendszer tartozik, a színház bármely pontján bevethető Layer2 csatlakozással.
- A személyi monitorrendszer 40 csatornás átvitelt jelent és nem “vesz el” az AUX buszokból
A megvalósításról:
Nyaranta a színházak szünetet tartanak, ez a szűk kéthónapos idő-intervallum elégségesnek mutatkozott egy ilyen kaliberű telepítéshez, a rendszer beüzemeléséhez, valamint, hogy a stáb “belakja” a felszerelést és nem utolsó sorban ahhoz, hogy a repertoáron levő darabokat átprogramozzuk az új rendszerbe.
Izgalomra az adott okot, amikor kiderült, hogy a Madách Színház csupán két hétig tart szünetet, és ezt szerződésben is rögzítettük. Ez alatt az idő alatt a következő munkák vártak ránk:
- az új kábelezést zavar- és mechanikai védelemmel ellátó vas zártszelvény nyomvonal létrehozása.
- az optikai és CAT6 kábelek telepítése
- új helyszínek csatlakoztatása a rendszerhez (Tolnay terem, Stúdiószínpad)
- az összes helyszínen megfelelő csatlakozófelület kialakítása (hangpáholy, hangpáholy hátul, portos szoba, színpad bal, színpad jobb, színpad hátul, színpad kóruskarzat, zenekari árok bal, zenekari árok jobb, Tolnay, stúdiószínpad, stúdió)
- technológiai bútor átalakítás
- hangpáholy átalakítása az új kezelőfelületekhez
- az összes végpont szerelése
- eszközök telepítése
- rendszerélesztés, tesztelés
- üzembe helyezés
A feladatok egyenként is elég komplexek, de egyértelműen a legnagyobb kihívást a nyomvonal-kialakítás és kábelezés jelentette egy olyan épületben, ahol már eleve rengeteg kábel megy keresztül-kasul mindenen át, minden irányba.
Tudtuk, hogy a rendelkezésre álló idő önmagában a nyomvonal kialakítására, kábelezésre és minden helyszínen a szálak elvarrására nem lenne elegendő, ezért taktikát váltottunk. Timár Endre vezetésével a színházban megjelent a nehézfegyverzettel ellátott nyomvonal-kommandó és “lopakodó” módban, amikor a körülmények engedték, próba-, ebédszünetekben előadták saját szerzeményüket fúróra, flexre valamint kalapácsra komponálva. Az a szóbeszéd járja, hogy néhányan egy-egy zenekari tuttinál is hallani véltek ütve fúró és flexsikítás-foszlányokat, de természetesen ez csak legenda, és valószínűleg annak köszönhető, hogy a különítmény tagjai az épület alagsorában többször eltévedve térerő híján a szerszámok hangjáról azonosították egymást. A lopakodó mód és “time sharing” keveredéséből kialakult munkafolyamat végén azért mégiscsak bekerült az épületbe mintegy 80 méter zártszelvény nyomvonal a hozzátartozó bilincsekkel, faláttörésekkel. A nyomvonalakba 2400m CAT6 és 140m optikai kábelt húztak be, amihez mintegy 35 Km gyaloglás tartozott, mert nem úgy van az, hogy a fal túloldalára csak úgy átmegyünk, oda születni kell.
Mindenesetre a nyomvonalépítés terhétől megszabadulva, bányászlámpák vidám villódzása mellett crimpelték, tűzték, hegesztették, lőtték azt a 168 hálózati végpontot, ami így megvalósult.
A csapat másik fele eközben a bemutatótermünkben az érkező eszközökből állította össze a rendszert, ideiglenesen összekábelezve, hogy az egészet modellezni lehessen. Az így megépült “színházban” Maci mintegy 3 hét alatt újraépítette a repertoáron levő darabok showfájlait, illetve “pultra vitte” az új Rocksuli produkciót.
Augusztus közepén egyesült újra a két front, ekkorra kerültek be az eszközök rendeltetésszerű helyükre és gyakorlatilag bekapcsolás után azonnal minden tökéletesen működött, köszönhetően Maci alapos programozásának. Az installációs happy-end valóban megvalósult, ám mindannyian tudtuk, hogy milyen alapos és kimerítő előkészületeket végeztünk ennek érdekében. Meggyőződésem, hogy máshogy nem sikerült volna.
Műszaki megálmodóként, projektrésztvevőként nagyon jó volt átélni, ahogy a stáb birtokba veszi a rendszert, ahogy az néhány nap alatt elkezd beilleszkedni a vadonatúj darab próbáiba és azt, hogy tulajdonképpen a mi feladatunk a végéhez közelít. A teljes rendszer a komplexitása ellenére valóban létrehozta a kreatív, a produkciót fókuszban tartó hangkeverés eszközét. Köszönjük, hogy alkalmunk volt részt venni ebben!
Álljon itt az eszközlista (a teljesség igényével):
Allen&Heath dLive S7000 - 2db (zenekari és portos kezelőfelületek)
Allen&Heath dLive S5000 - 2db (monitor és utazó kezelőfelületek)
Allen&Heath dLive DM64 - 1db (portos MixRack)
Allen&Heath dLive DM32 - 3db (zenekari, monitor és utazó MixRack-ek)
Allen&Heath dLive DX32 - 6db (színpadi, FOH, zenekari árok stageboxok)
Allen&Heath dLive DX168 - 2db (mobil stageboxok)
Allen&Heath ME-HUB - 2db (személyi monitorrendszer HUB)
Allen&Heath ME-1 - 12db (személyi monitorrendszer kezelőfelület)
Allen&Heath Waves V3 - 5db (Waves Soundgrid bővítőkártya)
Allen&Heath SuperMADI - 1db (MADI bővítőkártya)
Allen&Heath MDante - 1db (Dante bővítőkártya)
Waves Server One - 2db (Soundgrid szerver)
Appsys MVR64 - 1db (digitális formátumkonverter)
Audmax AM-M1X - 4db (egyedi fejlesztésű touring média konverter)
Audmax AM5225 - 6db (egyedi fejlesztésű touring EtherCon/OpticalCon switch)
