Ha hangról, koncertről, bizsergető érzésről, végtelen energiákról és azok oda-vissza áramlásáról beszélünk, akkor a Quimby Class & Rollnak benne kell lennie.
Vannak megtisztelő megkeresések, és hála a Mindenségnek, ebből egész sok jut nekem is:)
A Quimby koncerten jelen lenni önmagában remek érzés. Korosztályom egyik nagy ikonja, amely egy “kis” szünet után rögtön az MVM Dómban adott koncertet, ráadásul kiegészültek a kiváló Danubia zenekarral és karmesterükkel, az igazán energikus, végtelen profi Balassa Krisztiánnal .
Ha ez nem lenne elég egy kisebb lábremegéshez, akkor vegyük hozzá a kiváló FOH hangmérnököt, Gerhes Tamást, akinek minden mozdulatát érdemes figyelni, valamint Vertetics Imit (a megtestesült világbéke), aki a monitorokért, valamint a zenészek nyugalmáért “felel”.
Szóval az Ő munkájukat segíthettem koncentrálva a Danubia zenekarra és karmesterükre.
Feladatom az volt, hogy a Quimby megfelelően hallhassa a szimfonikus zenekart és fordítva, a Danubia zenekar a Quimbyt.
Ez nem tűnik olyan komoly feladatnak, de higgyétek el, hogy lehet benne őszülni rendesen.
Azt még meg kell említsem, hogy fegyvert, paripát, bármit, amire szükségünk lehetett, azt a G-Sound és az Audmax Kft. rendelkezésünkre bocsátotta.
A két zenekart plexivel választották el, hogy az áthallások kezelhető mértékűek maradjanak.
A koncertet 3 nagy közös próba előzte meg az Erzsébetligeti Színházban, ahol (reményeink szerint) minden nehézségre fény derül majd (nem volt teljes a siker, de igen hasznos volt).
A csatornák száma gyorsan felszaladt. Végül 94-nél álltunk meg.
A választásom pult ügyben (lehet, hogy sokakat meg fogok lepni) a dLive lett. C3500 a konzol, DM 48 a box és 3 db DX168 a kiegészítő box, a bővítőkártyák pedig: Dante 128, Waves és egy superMADI.
Hogy miért lett ilyen sok csatorna monitor esetén? A két zenekar teljes csatornamennyiségét magában foglalja. A pultomról ment a Quimby monitoraiba a szimfonikusok jele. Ezeket csoportokban (prim, secund…), Dantén keresztül adtam át Iminek, aki onnan kezdve tőlem függetlenül tudott operálni ezekkel a zenekara felé.
A front felé analóg splitten keresztül mentek a jelek, a végállomás pedig 2 db SC48 lett, amiken Gerhes mester művészkedett.
Nálam azért kellet, hogy minden csatorna megjelenjen, mert így nagy szabadsággal tudtam gazdálkodni a monitor utak felé - egyéni igények alapján. A másik ok pedig, hogy soksávos rögzítés történt, amihez pedig szükséges:)
A felvétel nem lett a véletlenre bízva, mert készült superMADIn (TomTom stúdió által) valamint sparéban Dantén és Wavesen keresztül is.
De vissza a monitorra. Az eredeti ötlet, hogy egy úton, több ládával megoldjuk a klasszikus zenekart, természetesen az elején dugába dőlt. A plexik nem tudták oly mértékben elszigetelni a két zenekart, hogy a hangerő ne jelentsen problémát. Sok esetben a saját hangszerüket sem hallották, nemhogy mást. Ez az intonálást és az együttjátékot is lehetetlennné tette. Tehát mindenki fülmonitort kapott.
Következő probléma: 42 muzsikus és ugyanennyi igény is. Itt már jelentkezett némi ősz hajszál.
Próbáljuk szekciónként utakra szedni. Következő probléma, hogy ehhez is több próba lenne szükséges, hiszen az egyes dalok alatt más-más arányok és hangerők lennének optimálisak.
Természetesen ezek megoldható helyzetek, de felmerült (bennem) a kérdés, hogy miképp tehetném az elfogadhatónál magasabbra a mércét (ismét magamnál). Előhozakodtam az ME1 lehetőségével. Ez egy 40 csatornás personal keverő. A csatornák lehetnek groupokis, vagy direkt csatornák is. Balassa Krisztián karmester szereti a kihívásokat, és sikerült egy olyan játékkal meglepnem, ami igazán sok örömet szerzett a teljes időszak alatt.
A zenészek is rokonszenveztek az ötlettel, bár voltak, akik inkább rám bízták a monitoruk kezelését. Végül 6 db ME1 és 11 monitorút lett a vége.
Nagy öröm volt részt venni ebben az ikonikus produkcióban.
Ditzmann Tamás "Maci"