Lukács Peta és az Audio-Technica System10
2021-07-24 10:45 2021-09-24 10:52
Most kezdhetném azzal, hogy leírom a zeneiparban használt vezeték nélküli rendszerek technológiai fejlődését, írhatnék pár sort a digitális átállásról és annak hatásairól az UHF-es berendezések piacára, majd összeszedhetném a System 10 technikai adatait, de ezeket az információkat mind megtalálhatjuk a neten, ha érdekel bennünket. Inkább arról szeretnék mesélni, hogy nekem miért fontos a “wireless” rendszer a színpadon, illetve, hogy mik azok a sarkalatos pontok, amiket végig járva végül az AT System 10-re esett a választásom.
Miért nem jó a kábel? - merülhet fel a kérdés sokakban. Dehogynem jó! Az a legjobb, csak akkor nem tudom meghallgatni sound checken a gitárt kintről, nem tudom a kifutóra állva “meggitározni” a “jónépet”, folyton belegabalyodik a lábam a kábelbe, az pedig beakad a gitárállványba és még sorolhatnám. Röviden, az adóvevő szabadság a színpadon. Nem kell feltétlen szaltókat ugrálnunk koncert közben ahhoz, hogy indokoltnak érezzünk egy jó wireless rendszert. Sokszor megesett velem, hogy koncert közben változtatni akartam a monitor beállításon például. Ilyenkor nem a színpadról ordítok és hadonászok a monitor-keverő embernek, várva, hogy észrevegyen, miközben 4-5 másik emberre is figyel, hanem egyszerűen odasétálok hozzá, miközben vígan zajlik a koncert. Gyakran emlegetem azt a szomorú történetet is, ami sok évvel ezelőtt történt, amikor is egy fiatal gitárost agyonvágott a “kóboráram” a mikrofonhoz érve. Tudom, ez elég extrém példa, és ma már nagyon szigorúan ellenőrzik a színpadok és a berendezések áramellátását, érintésvédelmét stb., minden esetre ez az egy eset sem történhetett volna meg, ha például a szerencsétlenül járt kolléga adóvevőt használ. (Na meg persze, ha az illetékesek gondoskodtak volna arról, hogy ne kerülhessen 230V a földelésre…) Térjünk vissza azonban a kevésbé veszélyes, de mégis roppant fontos dolgokhoz. Hogyan szól a gitárom egy jó kábelhez képest a System 10 rendszerrel? Nagyon jól! A színpadon töltött több mint harminc évem alatt tényleg, szinte mindent kipróbáltam. Játszottam ipari hulladék kategóriájú dróttal, sok tízezres hi-end kábellel, olcsó, belépő szintű adóvevővel, és nagyon drága UHF-es rendszerrel is. Jelenleg megbízható, jó minőségű kábeleket használok, azokhoz képest én gyakorlatilag nem nagyon hallok különbséget. Tudom, mindig van jobb, drágább, és műszerrel bizonyosan kimutathatók a különbségek, de én alapvetően a fülemre hallgatok. A korábbi adóvevő rendszereimmel szemben a System 10-nél sose éreztem azt a színpadon, hogy azért ez egy kompromisszumos megoldás, és mégis csak jobb volna kábelt használni.
Az eddig elmondottak viszonylag általános dolgok voltak a vezeték nélküli rendszerekkel kapcsolatban, most térjünk át arra, hogy miért pont ezt a típust használom közel tíz éve. A megjelenésük pillanatában elkezdtem figyelni a digitális wireless rendszereket. Akkoriban egy kb. 400e forintos komoly adóvevőm volt, és nagyon meglepett az új berendezések “gyanúsan alacsony” ára. Kipróbáltam az egyik piacvezető cég digitális kütyüjét, és nagyon mellbe vágott a hang minősége. Hirtelen felindulásból meg is vettem, aztán jöttek a meglepetések. Minden koncerten volt legalább egy-két dropout (elhallgatott a gitár kb. 1 másodpercre). Borzasztóan idegesített, néhány buli után el is adtam. Aztán több ismerősöm említette az Audio-Technica új rendszerét, kissé szkeptikusan, de beadtam a derekam. Kezdetben a sima asztali változatot használtam, aztán jött a pedálboardba építhető, pár éve pedig a “Pro” verzió van a rackemben. Nagyon megszerettem, és ennek elsődleges oka a megbízhatósága. A hangminőséggel a többi márkánál se volt bajom, de az, hogy a System 10 rendszerrel körülbelül ezer koncertet lejátszottam egyetlen hangkihagyás nélkül, nekem mindennél fontosabb. Ráadásul ezek a koncertek nagyon szélsőséges körülmények között zajlottak. Játszottam klubban, többezres tömeg előtt hatalmas színpadon, tűző napon és fagypont alatti hőmérsékleten is. Így azt gondolom, ezen hosszú tesztidőszak eredménye simán nevezhető reprezentatívnak. Muszáj megemlítenem azért azt az alapvető különbséget a hagyományos analóg (pl. az UHF tartományban dolgozó) és a digitális (2,4GHz) rendszerek között, hogy az utóbbiból nem lehet gigászi rendszerek kiépíteni, tehát nem tudunk egy helyszínen többszáz berendezést használni, de őszintén szólva ez nem is érint minket a koncertek zömén. Analóg rendszernél láttam azonban olyan esetet is, amikor egy többszínpados fesztiválon véletlenül a másik színpadon sound checket tartó zenekar cuccán szólalt meg egy kb. 100m-re lévő gitáros játéka… Nyilván ezeknél a rendszereknél érdemes előre egyeztetni, hogy ki melyik frekvenciát használja pontosan. A digitális adóvevőknél ennek eleve nem túl nagy a valószínűsége, mivel kisebb a hatótávolságuk (nagyjából 50m), ami viszont a színpadon bőven elegendő.
Mindent összevetve, ha valaki ódzkodik a digitális vezeték nélküli megoldásoktól, azt megnyugtathatom; nem igazán beszélhetünk minőség romlásról, sokkal inkább lényegesen jobb jel-zaj viszonyról. Ráadásul ezekért a rendszerekért már nem kell feltétlenül súlyos százezreket fizetnünk, és a System 10 esetében biztosak lehetünk abban, hogy a gitárunk csak akkor fog elhallgatni, ha mi akarjuk. Tehát soha! :-)
Lukács Peta
