LEANDER - interjú

LEANDER - interjú

RSS   AUDMAX   2016-12-20 10:05   2016-12-20 10:06

 

 

5 éves korában a szülei beíratták zongorázni, 12 évesen kezdett el basszusgitározni, 18 évesen énekelni és ekkor alakult meg az első komolyabb zenekara. Azóta jó sok minden történt Leanderrel, a feltöltött youtube videók váratlan, de annál nagyobb sikerei és a Leander Rising fényes pályafutása után karrierjében ismét egy új mérföldkőhöz érkezett. A zenélés és a színpad mellett azonban producerként tevékenykedik, házi stúdiójában folyamatosan egymás kezébe adják a kilincset a zenészek. A sok érdekes sztori és motivációi mellett legfontosabb, napi szinten használt technikai felszereléséről faggattuk.

 

 

Ha zenei pályafutásodra tekintesz és ki kéne jelölni egy szakaszt hogy érzed, hol tartasz most?

Úgy gondolom, hogy egy jó dalszerzőnek alaphangon 200 dalt kell megírnia, mire igazán ki tudja fejezni önmagát. Szerintem az elején vagyok. 25 éves voltam, amikor befejeztem a főiskolát, ekkor kezdődött az aktív zenei életem, azóta semmi mással nem foglalkozom, csak a zenével. Gyakorlatilag 6 éve csinálom, ami emberi mértékkel is nézve gyerekkor, úgyhogy a kiteljesedést valahol 40 éves korom körül fogom várni. Én nem hiszek abban, hogy be kell futni és azonnal be kell ütni a dolgokat. Abban hiszek, hogy keményen kell melózni, egy repertoárt kell lerakni, egy diszkográfiát kell felállítani és a jó dalok úgyis fenntartják a jó előadót és a jó dalírót.

Én a metal vonalat a Leander Kills nevű formációval vittem tovább, emellett pedig az AMIGOD zenekarral kiélem a gyerekkori fétisemet, a synthwave vonalat. Ez kb. két éve tart, de még csak most fog igazán elindulni.

Hogyan írsz dalt? Le tudod írni a folyamatot, ahogy megszületik benned egy gondolat és a végén lesz belőle egy produktum?

Az emberben van egy ilyen természeti törvény, hogy a dolgoknak ki kell jönnie, ha felgyülemlik. A dalírás nálam úgy működik, hogy időnként úgy érzem, hogy le kell ülni kiadni, mert iszonyat sok mondanivalóm van. Általában a zenét írom meg először, tehát odaülök a géphez, bedugom a gitárt, elkezdek riffelgetni egy tak jelre, pontosabban metronómra vagy egyszerűen csak leülök zongorázni. Megszületik a gitár rész és megszerkesztem mögé a midi dobot. Amikor elkészült a demó váza, akkor elkezdem hallgatni körbe-körbe a dalt napokig. Állandóan villanásaim vannak fejben, így jönnek a szövegek, ezeket mindig felírom. Később előveszek egy szövegtémát és addig járatom rajta az agyam, míg az egész úgy, ahogy van, pár perc alatt kigurul. A dalírási fázis gyakorlatilag megvan 3 óra alatt, a kidolgozási fázis egy dalnál akár 2 hónap is lehet.

Melyik az a hangszer (persze ez lehet az ének is) amin leginkább ki tudsz bontakozni? Melyik az, amin ugyan nem játszol, de „kívülállóként” megfog?

Ami kívülállóként leginkább megfog, az a hegedű, egyszerűen imádom. Pont most volt nálam Kállay Ernő, a Leander Kills zenekarom Madár c. dalán dolgozunk komolyzenei aspektusban és videót is forgattunk rá. Ő valami hihetetlen, New York-ban fölvették ösztöndíjjal a The Juilliard School-ba, Ichák Perlman volt a mestere, aki pl. a Schindler listájában hegedült. Számomra ez a legkifejezőbb hangszer, ehhez kell a legtöbb türelem, úgyhogy valószínű soha életemben nem fogok hegedülni (nevet). Amit leginkább magaménak érzek, az a zongora, ezen tudom magam a legjobban kifejezni. Van egy sablonos, nagyon egyszerű, pár akkordos kör, ami nekem teljesen beleivódott a kezembe és az idegrendszerembe. A gitáron tudom kifejezni az agressziót. A basszusgitárt szeretik a zenészek a legjobban, de a közönséget ez a hangszer érdekli legkevésbé. Ha ott van, senkit nem foglalkozik vele, ha nincs ott akkor pedig érezhetően hiányzik. De amin a legjobban ki tudom fejezni magam, az az ének. Ez azért érdekes, mert soha életemben egy percet sem gyakoroltam, csak odaálltam a mikrofon elé és éreztem, hogy mit akarok átadni.

 

 

Énekesként és producerként a stúdióban is kulcsfontosságú a megfelelő eszközpark kialakítása. Milyen eszközöket használsz a házi stúdiódban és a színpadon és mi alapján esett rájuk a választás? Tervezed, hogy tovább fejleszted, tudod már, mi lesz a következő vásárlásod?

Stúdióban többek közt egy Audio-Technica AT4050-es mikrofont, M50-es fejhallgatót és Genelec 8040b kontrollokat használok. Itt tudom megdicsérni az AT4050-es mikrofont. Több emberrel találkoztam, akik pl. kézzel építettek mikrofonokat sok százezer forintért, volt nálam iszonyat mennyiségű más mikrofon és nem fogok mellébeszélni: hiába próbáltam ki sok-sok stúdió mikrofont utána is, hogy megvettem, gyakorlatilag az AT4050-es mindent odavert egymilliós árkategória alatt, úgyhogy megszületett a márkahűség. Az AT4050 valahogy úgy el lett találva dinamikában, EQ-ban, (már olyan szempontból, hogy az equalizer hol emeli a hangot és hol van a mélyvágása), hogy ki merem jelenteni, hogy ez egy hibátlan mikrofon. Ennél majd megpróbálnám egyszer a felsőbb szériát is. Ami az érdekes a kontroll ügyosztálynál, hogy a Genelectől ez egy nagyon nyílt terű, széles spektrumot átívelő kontroll. Mindenféle tranziens hibát és torzítást nagyon jól ki lehet vele hallani. Szerintem alapvetően inkább komolyzenére készült. A Genelec mindig is a száraz hangzásáról volt híres, de ez egy rettenetesen jó referencia kontroll arra, hogy az ember zenét hallgasson, mert páratlan élvezetet nyújt.

Színpadon is Audio-Technicát használok, egy ATW3141b vezeték nélküli rendszert kézi adóval és a System 10 pedálvevős vezeték nélküli rendszerét.

Utána nézegettem teszteknek és nagyon pozitív kritikát láttam mindenhol arról a mikrofonról, amit most használok, elvittem az első koncertre és teljesen elégedett voltam vele. Nagyon jó a karakterisztikája, nem szedi nagyon a hangot a színpadról, mégis szép, részletes hangja van, messze visz a jel és két elemmel lazán meg van két beállás és két koncert. Fülkontrollba is AT-t használok. Az a baj, hogy mivel basszusgitáros vagyok, úgy érzem, hogy a mostani fülmonitorok nem adják le a mélyeket, ezért lehetnek érdekesek számomra a jövőben az Audio-Technica E-szériás fülmonitor fülesei.

Teljes mértékben a XXI. század híve vagyok. Semmi erősítő, semmi fej, minden vonalból. KORG hangolót használok, ami egy érzékeny, transzponálható hangoló. Ugyanúgy AT gitár wireless-t használok, ami nem bonyolult, bedugtam, majd gyakorlatilag ugyanazt hallottam, mint kábelen és ez engem meggyőzött. A koncertekre viszek egy kis 30x40-es racket, ebben benne van a komplett basszus cucc… durván meg tud szólalni.

 

 

Mennyire figyeled a technikai újításokat, akár ezeken a márkákon belül, amiket használsz?

Élő cuccoknál nem annyira, ott igazából csak a mikrofon, ami érdekes, mert nem gondolom, hogy pl. 2 wireless rendszer között olyan hatalmas különbség lenne, vagy ha van, azt megoldja a hangmérnök. Fülkontrollnál ez egy érdekesebb dolog, mert nagyon fontos, hogy mit hall vissza a zenész. A jó kontroll gyakorlatilag a jó koncertélményt adja. A fülkontrollos topic megérne egy külön interjút, mert ez egy olyan vitás kérdés, mint az automata váltó és a rendes váltó. Ezerszer kényelmesebb fülkontrollal énekelni, viszont valóban elvesz a koncertélményből. Az előadón kívül mindenki jól jár azzal, hogy ha fülkontrollt használ/használok. Egyrészről a fülkontroll miatt a kontroll ládákat a színpadon ki lehet kapcsolni, ami kiszűri a gerjedést, másrészről egy sokkal jobb referenciát hallok vissza - ez lényeges azért is mert halláskárosult vagyok (nevet). Harmadrészről a mikrofon nem szedi a kontrollt, bár ez ugyanaz volt, mint az első. A fülkontroll hosszútávon a legjobb megoldás még csak klub szinten is, bár ezen sokan vitatkoznak.

Stúdió szinten figyelem inkább az újításokat, mert az egy technikai harc. A plugin támogatások folyamatosan változnak. Az is fontos, hogy hogy működik a processzálás az effekteknél, hogy milyen bitmélység van és milyen jelsűrűség, hogy hogy tudnak működni ezek az effektek. Ez egy rettentő drága hobbi. A közönséget nem érdekli, viszont azok a plusz 1-2%-ok, amit ezek a dolgok és eszközök tudnak, azokra hatalmas utánajárással és pénzügyi befektetéssel megéri áldozni és kifizetődnek. Gyakorlatilag 3 szint van: az amatőr, fölötte van az, hogy a profinak súrolod az alját (és ez egy megfizethető kategória), valamint a profi, ami meg már megfizethetetlen és csak annak éri meg, aki hosszú távon gondolkodik stúdió kialakításában.

 

 

 

Min dolgozol most? Mi az, ami folyamatban van és mik a terveid?

A Leander Rising zenekarom feloszlott és csináltam egy Leander Kills nevű formációt, ahol folytatom a metálzenei fétisemet. Kijött az első lemezünk, ami egyébként első helyen indított az eladási listán. Nagyon szépen elindult a dolog, lenyomtuk a tavaszi turnét és most is koncertezés van, de már dolgozom az új dalokon. Emellett az AMIGOD zenekaromat szeretném jobban megnyomni, harmadrészről pedig produceri munkákat vállalok zenekaroknak, de csak olyanoknak, akikben hiszek (nevet). Ez nem egy megélhetési forrás, ez arról szól, hogy szeretném támogatni azokat az előadókat és zenekarokat, akikben látok fantáziát.

Fodor Bianka
Fotó: Zsiga Pál

 

 

Vissza a Hírek oldalra »


Képviselt gyártók, márkák

Az AUDMAX által képviselt kiemelt márkák, gyártók - ABC sorrendben. Bővebben...

Allen&Heath Atterotech Audiopole Audio-Technica Avalon-Design Avid DiGiGrid DirectOut Technologies Eden Genelec Korg L'Acoustics Linea Research Marshall Marshall Lifestyle Montarbo Commercial Natal Panphonics QuikLok Symetrix Tascam Trevis Audio Lab Vox Waves
HANOSZ
Az Audmax Kft. a HANOSZ tagja.
A Hangszeresek Országos Szövetségének fő célja az aktív zenélés társadalmi elfogadottságának növelése és támogatása.