KORG multi-poly
2025-07-22 00:00 2025-07-06 10:32
Vajon mennyire lehet izgalmas egy virtuál analóg szintetizátor 2024-ben, ráadásul a King Korg Neo (ami szintén VA) megjelenése után mindössze néhány hónappal? - jutott eszembe a Korg multi/poly (így, kisbetűvel) bejelentésekor. Pedig a szintirajongók nem panaszkodhattak az elmúlt időszakban: a Korg igazán izgalmas termékeket mutatott be, ezek azonban többnyire régi analóg szintetizátorok újrakiadásai voltak vagy azok alapjain építkező, izgalmas sound-design eszközök (utóbbiak többnyire a Korg California R&D laboratóriumából). Mit várhat tehát az ember egy olyan hangszertől, ami külsejében egy klasszikus hangszerre hasonlít, belül viszont forradalmian új analóg modellezést ígér?
Rövidesen kiderül, maradjanak velünk!
Szeretjük a Korg kaliforniai kutató-fejlesztő csapatát, a Dan Philips által vezetett Korg California R&D-t; a régmúltban olyan legendákat alkottak, mint az Oasys, a Kronos, a Wavedrum vagy a Wavestation, a közelmúltban pedig az ő kezeik közül került ki a Wavestate és a Modwave. Különös volt tehát, hogy ezúttal egy “egyszerű” virtuál analóg szintetizátorfejlesztésekbe kezdtek. A név és a külső alapján joggal számíthattunk rá, hogy a multi/poly a klasszikus Mono/Poly (így, nagybetűvel) újrakiadása lesz (lásd PS-3300), de a bejelentéskor gyorsan kiderült: bár “nyomokban tartalmaz” Mono/Poly tulajdonságokat, a multi/poly mégis egy teljesen digitális, analóg modellezésű hangszer. Mi köze akkor a híres elődhöz?
Az eredeti MonoPoly annak idején (1981) nem futott be nagyívű pályát, összesen 3 évig gyártották, igaz ezalatt számtalan csúcs előadó használta ez Erasure-től a Depeche Mode-ig. Habár nem tartozik a “nagy” szintilegendák közé, azért volt néhány egyedi tulajdonsága: 4 oszcillátor, amik monofón, duofón vagy 4 hangos parafón üzemmódban működtek, x-mod és szinkron routing, valamint a round-robin oszcillátor triggerelés. A hangja a négy, változatosan szinkronizálható oszcillátornak köszönhetően főleg monofón módban volt robusztus; aki szeretné a Mono/Poly-t digitális formában viszontlátni, annak javaslom kipróbálni a Korg kiváló Mono/Poly plug-injét.
Az új multi/poly külsejében teljesen megidézi a klasszikus elődöt: fa oldallapok, jellegzetes kék, alumínium előlap. Egyébként mindez a már megszokott, háromoktávos, félsúlyozott billentyűzettel szerelt házban; a hangszer immár az ötödik a sorban a hasonló, 3 oktávos szintik között (Opsix, Wavestate, Modwave, King Korg Neo). Vannak egyéb hasonlóságok is az idősebb testvérekkel: a zseniális Kaoss Physics és Motion Sequence 2, ismerős layer-struktúra és effektprocesszor; mi az tehát, ami egyedivé teszi ezt a hangszert?
A válasz a minden eddiginél precízebb és valósághűbb analóg modellezési elv, amit a Korg Virtual Voice Cardnak nevez. Minden hanghoz tartozik egy Virtual Voice Card, amelynek oszcillátorai, szűrői, burkológörbéi, LFO-i és portamentoi különböző analóg áramkörök működését modellezik azok minden tulajdonságával (olykor hibáival) együtt. Ennek köszönhetően minden hang kissé eltérő karakterrel rendelkezik. Akárcsak egy analóg szintetizátorban, a modellek akkor is működnek, ha éppen nem halljuk őket: a burkológörbék folyamatosan futnak, így ha hosszú release-idővel játszunk egy pad-et, akkor az újonnan játszott hangok az aktuális szinten „elkapják” a burkológörbét ahelyett, hogy nulláról kezdenék újra. Az oszcillátorok és az LFO-k megtartják a fázisukat, a rezonancia is folyamatosan fütyül stb. Az egyes oszcillátorok idővel el is hangolódhatnak, modellezve az analóg szintikre jellemző enyhe instabilitást.
A burkológörbéket gyakran figyelmen kívül hagyjuk, amikor egy analóg szintetizátor karakteres hangzására gondolunk. A multi/poly precíz envelope modelleket kínál, amik hűen modellezik különböző klasszikus analóg hangszerek (pl. Minimoog, Arp Odyssey, MS-20 stb.) gyakran a lineáristól eltérő burkológörbéit, valamint azt a jelenséget, hogy az analóg VCA-k nem egyenletesen reagálnak a feszültségre, és különböző küszöbértékekkel rendelkeznek a be- és kikapcsoláshoz, ami viszont erősen befolyásolja az Amp Envelope karakterét.
Ami igazán különlegessé teszi a MultiPoly-t az az, hogy a fenti modellezés nem csak a megszokott, klasszikus oszcillátorokra vonatkozik. A hangszer a Classic oszcillátorok mellett ugyanis rendelkezik még egy Digital és egy Waveshaper móddal. Előbbi a Korg Modwave-hez hasonló wavetable szintézist kínál több mint 200 gyári gyári mintával és saját wavetable-k importálásának lehetőségével. Még izgalmasabb a Waveshaper mód, ami a (hardver szintikben elég ritka) west-coast szintézist kínálja, amelyben egyszerű hullámformákat (szinusz vagy háromszög) processzálhatunk több mint 90 waveshapertípus segítségével. Ráadásul egy Perfomance-on belül összesen 16 oszcillátort használhatunk (4 layerbe rendezve), az oszcillátorok között változatos szinkron lehetőségeket, a layerek között pedig a round-robin-hoz hasonló Layer Rotate ugrálást (ez utóbbi a MonoPoly-ból származó funkciók).
Ha ezekhez hozzáadjuk a már jól ismert, stúdióminőségű Korg effekteket, a Kaoss Physics modulációs lehetőségeit és a Motion Sequence 2 által nyújtott mozgalmas soundscape-eket, akkor könnyen beláthatjuk, hogy a multi/poly tehát egy gigantikus játszótér a sound-designerek számára. Összesen 5500 (!) modulálható paraméterével elképesztően sokféle hangzásvilág között barangolhatunk. A kezelőlapról rengeteg funkció természetesen valós időben is elérhető, már csak emiatt is több ez a hangszer egy dobozba zárt plug-innél. Figyelem: ha ki akarjuk használni a hangszer teljes képességét, akkor állítsuk az oversamplinget maximumra! Ezzel, bár a polifónia csökken, de jobb hangminőseg kapunk. Igen, a felhasználó hajlamos elfelejteni: ez nem a sokadik “valódi” analóg szintetizátor a sorban, hanem egy precíziós modellező hangszer… na, ezért van szükség egy újabb VA szintire 2024-ben.
Borosi Gábor
