Korg Drumlogue: Volca szteroidon?
2022-10-20 18:57
Távoli rokonomat, Besenyő Istvánt kicsit kiforgatva: már megint igazam lett! Legalábbis abban a tekintetben mindenképp, hogy a Korg igen szimpatikus, néhány éve rendületlenül kitartó fejlesztési vonala újabb kiváló termékkel örvendeztette meg a zenésztársadalmat. Mi jellemzi ezt a vonalat? Egyrészt a hagyományos, jól bevált analóg hangszerek legjobb tulajdonságainak életben tartása, másrészt az új technológiák gátlástalan felhasználása; mindez egy felhasználó- és pénztárcabarát környezetbe helyezve.
A drumlogue (kisbetűvel kell írni!) esetében az elsőre garancia a legendás mérnök, Junichi Ikeuchi (ARP 2600 M, MS-20 mini, ARP Odyssey...), aki a projektet irányította, az utóbbira pedig többek között a a Sinevibes cég, akik a drumlogue Nano szintetizátorát fejlesztették. De ne szaladjunk előre.
A drumlogue-ra a bejelentéshez képest több mint egy évet kellett várni (és a firmware még most sem tökéletes, várjuk az update-et), de túlzás nélkül állíthatjuk: megérte a várakozást. Bár a piacon több igen jól (és néhány kevésbé jól) sikerült dobgép is ketyeg, a Korg új üdvöskéje biztosan kikönyököl magának egy előkelő helyet a bandában.
Dobgép, ahogy írom, merthogy ez a kütyü nem akar több lenni, mint egy jól sikerült dobgép (ok, azért kicsit több, de erről később). Tehát nem groovebox, nem effekt, nem szinti és nem is egy dobozba csomagolt plug-in. Az egyszerűség gyönyörködtet: bedugod, szinkronjelet adsz neki, és többé nincs gond a dobokkal.
A címben a Volca-ra utaltam, és ez nem véletlen: nagyon sok jellemzőt örökölt kedvenc kis kütyücsaládunk legjobb vonásaiból. Ilyen pl. az elsőre egyszerűnek tűnő, de mélyebbre hatolva igen nagy tudású engine, valamint az a kissé kellemetlen tény, hogy több paraméter csak valamilyen Shift + billentyűkombinációval érhető el, de emiatt lett a gép felülete aránylag kicsi és könnyen áttekinthető (ahogy ezt a Volca családnál már megszoktuk).
Csapjunk bele, és nézzük részletesen!
A drumlogue összesen 11 teljesen független sávot (partot, szekciót - kinek hogy tetszik) tartalmaz, ebből az első négyet analóg motor hajtja meg. Említettük már a Korg elköteleződését a kifinomult analóg szintézis irányába, ennek esszenciáját sikerült belepréselni ebbe a hangszerbe. Dinamikus, kellemesen szaturált, sokféle hangzásra képes analóg motor egyszerű, de hatásos paraméterekkel. Zseniális, hogy az analóg kick-nek rengeteg sample-alapú tranzienst választhatunk, amivel számtalan különböző karakterű lábdobot készíthetünk (a tranziens, “mint az közismert”, mondaná Safranek a Macskafogóból, a hang eleje, ami döntően meghatározza az adott hang karakterét).
A pergő és a tom szekciók tartalmaznak egy remek, krémesen szóló analóg szűrőt, és sok hagyományos paraméter mellett ezeknél is elérhető a digitális layerezés. Gordiuszi válasz az örök kérdésre, miszerint analóg vagy digitális? Egyszerre mindkettő, az a legjobb.
Ha már digitális: bár nagyon szeretjük az analóg hangzást, azért én be kell hogy valljam, az utóbbi időben kicsit csömöröm lett a sokszor fantáziátlan analóg “tyuffogásból”, ezért is üdvözöltem az olyan jól sikerült digitális hangszereket, mint a Korg Wavestate vagy a Modwave, nem is beszélve az olyan forradalmi megoldásokat is tartalmazó modern cuccokról, mint az SQ 64 szekvenszer (amiből szintén örökölt funkciókat a drumlogue). Szerencsére a drumlogue a kiváló analóg sávokon kívül rendelkezik hat sample alapú és egy open-source digitális szintisávval is. Fontos megjegyezni, hogy bár a hangszer rendelkezik audiobemenettel, nem képes hangfelvételre, tehát ilyen értelemben nem tekinthető teljes értékű samplernek. Saját audiofájljainkat számítógéphez csatlakoztatva USB-n tölthetjük a gép memóriájába, mintha egy pendrive-ra másolnánk. Itt érkezünk el a drumlogue szinte egyetlen komolyabb hiányosságához: a belső memória mérete összesen 32 MB. Pont annyi, amennyi húsz évvel ezelőtt a szeretett MPC-ben volt; hiába, ez tényleg egy dobsampler. Ne is álmodjunk tehát hosszú loopokról vagy sztereó hangeffektusokról, ezek lejátszására léteznek más célhardverek. Spórolhatunk a memóriával, ha monó hangokat használunk; rövid dobhangokból így is több százat tölthetünk a gépbe. A sample szekció paraméterei egyszerűnek és hagyományosnak mondhatók: envelope, sample start-end, szűrő. Hab a tortán a bit crusher és a drive. A sample paraméterek egyébként ugyanazok minden szekciónál, kivéve a rimshot rész (itt egyszerűbb valamivel az envelope).
A hangszer legérdekesebb része talán a Multi engine-nek nevezett digitális szintetizátor szekció. Annak ellenére, hogy három gombot találunk ennél a résznél (VPM, Noise, User), ezek közül egyszerre csak egyet használhatunk. Az első, a VPM tulajdonképpen egy kétoperátoros, egyszerű FM szintetizátor különböző envelope beállításokkal és tipikus FM hangzásokkal. A Noise meglepő módon egy digitális zajgenerátor, ami nagyszerűen használható snare, clap, hihat és egyéb ütőshangokra, a User rész pedig… nos, ez lehet bármi. Úgy értem, hogy bármi, amit a logue SDK (Software Development Kit) lehetővé tesz hasonlóan, mint ahogy a Prologue-nál vagy a Minilouge-nál már láthattuk. Lehet szintetizátor, effekt és tényleg bármi, amit a külső fejlesztők fantáziája elbír. Gyárilag a Sinevibes cég Nano nevű szintetizátorával van feltöltve a szekció, ami egy kétoszcillátoros virtuál-analóg szinti számos funkcióval és rengeteg testreszabható paraméterrel. A szintetizátor rendelkezik opcionális ring modulációval, 4 pólusú állapotváltozó szűrővel, soft-clipping torzítással, enveloppal és LFO-val.
A drumlogue szekvenszere is kiválóan sikerült, a fejlesztők jó néhány feature-t átvettek a zseniális SQ-64 szekveszerből. Ez a szekvenszer is 64 lépéses, itt is van probability funkció, motion sequence, valamint alternatív trigger patternek, lépésenkénti mikro eltolódások, sávonkénti groove kvantálás. Programozásfóbiásoknak (mint pl. a cikk írója) ideális ez a szekvenszer, kiválóan lehet élőben, “on-the-fly” készíteni a patterneket, váltogatni a Step mód és az élő játék között stb. Chain módban hosszú és érdekes patterneket készíthetünk egyszerűen és jól átláthatóan, Loop módban pedig többféle variáció között váltogathatunk. A Motion és az Accent rögzítési funkciók intuitívak és gyorsak, és ha kifogytunk a saját ötletekből, jöhet a jól bevált Randomization funkció :).
Lehet, hogy rosszul emlékszem, de én még nem találkoztam olyan hardverrel, amihez egy tetszőleges gyártó USB-s MIDI kontrollerét lehetett volna csatlakoztatni (leszámítva a Korg “nagy” workstation-jeit). Nos, a Drumlogue lehetővé teszi ezt, és számomra ez a berendezés egyik legszimpatikusabb feature-je. Külső faderekkel állíthatjuk a szekciók hangerejét, és billentyűkkel, kromatikusan játszhatunk az egyes szekciók hangjain; zseniális húzás, köszönjük!
Egy okos MIDI kontrollerrel a Drumlogue önmagában alkalmas egy komoly Live szett előadására; nos, ezért is nehéz rá azt mondani, hogy ez “csak” egy dobgép.
Amiről nem beszéltünk még: aránylag kicsi, de jól átlátható kezelőfelület (a hangerőgombokat sajnos a Volca-tól örökölte a gép, lehetnének kicsit nagyobbak), három, független effekt szekció (Delay, Reverb és Master), változatos csatlakozási lehetőségek (USB A a már említett MIDI perifériákhoz, USB B a számítógépel való összeköttetéshez, MIDI I/O, SYNC I/O, Audio In (ennek jelét hozzá tudjuk keverni a Drumlogue hangjához, sőt effektezni is tudjuk), valamint a fejhallgatón kívül hat (!!!) független kimenet.
A Drumlogue ára pont az olcsó (önmagában inkább játék) és a drága (komolyabb kompozíciós vagy előadói eszköz) dobgépek között helyezkedik el. Véleményem szerint szolgáltatásai, hangja és egyedi funkciói egyértelműen a felsőbb ligában helyezik el. Ha még a logue SDK-ra is rákapnak a fejlesztők, és remek pluginek fogják elárasztani a világhálót, akkor a Drumlogue egyértelműen kötelező darab.
Borosi Gábor
Metropol Stúdió
