Kell egy zongora
2023-09-04 20:07
Kell egy zongora – könnyíteni nehéz döntés „nem is csoda, milyen jól tudom, nyolc oktáv meg egy kisterc mennyit nyom” (LGT: Hórukk)
De milyen?
Bizonyos élethelyzetekben előkerül ez a kérdés. Zeneiskolába megy a gyerek, régi tanulmányainkat szeretnénk feleleveníteni, vagy csak simán jól mutat a lakásban. Gyakorló szülőként praktikum és felhasználhatósági szempontok szerint ástam bele magam a témába.
Először is oszlassuk el a ködöt. Akusztikus vagy digitális? Amikor zeneiskolás lett a fiam, elmentünk a suli nyílt napjára. Itt minden hangszert ki lehetett próbálni a zenetanárok segítségével, fúvósok, vonósok, pengetősök, amit el tudtok képzelni egy fővárosi zeneiskolában. Minden kipakolva a nagyteremben. Vonulás, beülés, kipróba. Húzás-vonás, fújás mindenféle fúvókával, satöbbi, satöbbi. Élményszámba ment a hangulat és a kedvesség a tanárok részéről. Majd jött a zongora.
Értelemszerűen külön teremben, hiszen egy zongora mozgatása nehézkes. Belépésünk a hangszer szentélyébe erős kontraszt volt a nagyterem zsibongásához képest, már-már patetikus csend honolt. Köszön, bemegy, leül. Innen kacifántos az ügy, hiszen a zenetanárok két csoportja közül azokkal kerültünk szembe, akik szerint csak és kizárólag a zongora a zongora (ez az érv általában a vörös vonal, aminél beljebb nem engedik szüremkedni a vitát).
Ennél mi sem természetesebb, ideális körülmények között indulnék is kedvenc zongoraszalonomba és kiválasztanám a legszebb, az enteriőrhöz legjobban illő hangszert, amit kisvártatva a zongoraszállítók kihoznának, és egy jól képzett zongorahangoló mester behangolná, legott megfizetném magyar koronában, amit kér, konflist hívnék neki, borravalót csapnék a markába, hogy elhajtassék véle a Hauer cukrászdába tiszteletem jeléül, amúgy is jönne 1-2 havonként újfent, hisz’ elengedhetetlen a rendszeres hangolás, de sajnos nem 1923-at írunk, és a panellakás finoman szuboptimális egy versenyzongora domesztikálására.
Főként, ha mondjuk a gyerek most kezdi zenei tanulmányait. Ha ide vesszük azt a tényt, hogy a zeneiskolába felvételt nyertek hány százaléka fejezi be alapfokú zenei tanulmányait idő előtt, akkor árnyaltabb képet kapunk. De egyszerűen mondhatom azt is, hogy bár valóban ez lenne az üdvözítő, de nem tudok és nem is akarok egy nagy, nehéz és bitang drága akusztikus hangszert venni a panelba.
Itt jön szóba a digitális zongora. Higgyétek el nekem, jelenleg a piacon kapható digitális zongorák többsége alkalmas klasszikus zongorázásra. Természetesen, ha kiderül a gyerekről, hogy ő a következő Fischer Anni (még ha fiú is), elengedhetetlen lesz az akusztikus hangszer beszerzése. De addig... Feltéve, megengedve és vélelmezve, hogy a gyerek kedvét nem veszi el egy életre a Zongoraiskola 1. (1966.) vagy hívő, a digitális zongorát ellenző zeneoktatók szűk csoportjának egy prominense, és még szeret is majd zenélni, akár „kapudrogként” fejlődik vele más művészeti tevékenységhez, akkor érdemes venni egy jó és esetleg dizájnos (de legalább a velünk élők számára emészthető küllemű) digitális zongorát. A vásárlással huszárvágással megelőzhető a 10-15 évvel később nyakunkba hulló lemoshatatlan foltokat hagyó vád: „azér’ nem zenélek, mer’ apámék nem vettek nekem zongorát” (persze ez csak az 1-es számú kifogás egy 143-as listán). Türelmetlenségem okán sikerült bajuszt akasztani a hölgyekkel, akkor és ott nem tudtam Őket meggyőzni a digitális zongorák használhatóságáról. Igen, leterítettem az „érvrendszer-szőnyegbombát” is, miszerint: „Nos. A gyerek egyféle mechanikán és hangú hangszeren játszik és gyakorol otthon (zongora 1.), egy másikon a zeneiskolában (zongora 2. vagy pianínó), ha nem abban a teremben van az óra, akkor jön zongora három (vagy pianínó - ez páncéltőkés például), és ha még nem volt elég, félévente levizsgáztatják mindebből egy minimum negyedik féle zongorán, ami lehet tényleg hangversenyzongora. Szóval belebotlik az a nebuló elégféle mechanikába, hangzásba ahhoz, hogy valamelyest adaptálódni legyen képes (vagy kénytelen) némelyest mindhez.”
Nyilván az argumentumbokréta jottányit sem lágyított az axiómán: csak a zongora vagy a pianínó a zongora (de a zongora bár zongora, de nem pianínó). Példám legyen tanulság az utókornak, az itt felsorolt hangszerek pedig képezzék a választható digitális zongorák részhalmazát.
Melyek a zongoraválasztás szempontjai, valamint mik az előnyök, esetleges hátrányok?
A zongora milyenségét - legyen ez digitális - alapvetően a hangszín, a billentés és a megszólalás szentháromsága dönti el. Ez egy „illúziócsomag”, ami a hang leütésével kezdődik, ennek tapintása (a billentyűzet borítása), mechanikai ellenállása (a billentyűzet súlyozása), a megszólaló hangok első pillanata, a zongorahang felismerése, hangereje, a hangmagasság, a hangok egymásra reagálása, a hangzás minősége (a hangrendszeren keresztül), ami ezután lecsengéssel végződik, és egyben adja ki azt az élményt, hogy zongorát hallunk. Ezek mellé társulnak az egyéb szolgáltatások és a megjelenés, mely tulajdonságok összessége határozza meg a zongora minőségét és árát.
A hangok általában PCM alapúak, itt az alapmodellektől kezdve már sztereó PCM minták vannak a hangszerekben (valódi zongorák hangját mintavételezték, ezek szólalnak meg a hangok leütésekor) tehát már a népszerű belépő szintű KORG B2 is megfelelő zongorahangot reprodukál. Ahogy haladunk felfelé a típusok között, úgy szólalnak meg további rétegek, melyek az akusztikus hangszerhez még inkább hasonlító megszólalást eredményeznek, érezhető, hallható szintekben. Egész addig lehet cizellálni, hogy nagynevű akusztikus gyártók jellemző megszólalásai jelennek meg, valamint olyan nüanszok, mint a damper-rezonancia (imitálja a húrok rezgését, ahogy a kalapácsok elemelkednek a húroktól a pedál lenyomásakor) vagy a „key-off” szimuláció, ami a billentyűzet elengedésekor megszólaló jellemző hang.
A másik fontos tulajdonság a billentés. Fontos, hogy az otthon (tökéletesre) gyakorolt zenemű könnyen reprodukálható legyen egy másik, hagyományos hangszeren. Erre több verzió létezik a nagyvilágban, ezek közül a KORG mindkét megoldása jó. Arról ne beszéljünk, hogy a hangszer menzúrája 88 billentyűs és valamilyen kalapácsmechanikával rendelkezik, legyen ez alapértelmezett. A kalapácsmechanika hivatott az akusztikus hangszer összetett fa mechanikáját a billentés érzete szempontjából modellezni, itt emeljük ki, hogy az akusztikus zongorák valóságában nincs két egyforma mechanika, nincs egységes standard. A KORG hangszerei az úgynevezett természetes súlyozású kalapácsmechanikával vagy a sokadik generációs fejlesztésű RH3 azaz Real Hammer, valódi kalapácsmechanikával vannak szerelve. Mindkettő jól modellezi a mechanikát, de az RH3 érzete közelebb áll a modellezetthez. Az NH (vagyis natural hammer) mechanikával szerelik a KORG B2, LP180 variánsokat, valamint az SP280 stage pianot, és RH3 van az LP380, D1 és C1 hangszerekben, illetve a G1 modellekben.
Ezek mellett a hangszórók vagy a hangszórórendszer teszik teljessé a megszólalást. Itt a hangszer tetejébe épített széles sávú hangszórópártól indulva (KORG B2 variánsok, KORG LP180 és az SP280 stage pianok) a hangszer alatt helyt kapó többhangszórós ún. soundbaron keresztül (KORG LP380 és C1) a többirányú hangsugárzást biztosító rendszerekig (KORG G1B AIR) terjed a választék.
A fent felsorolt alaptulajdonságok mellett az egyéb kényelmi és oktatást segítő szolgáltatások is fontosak. Ilyenek a metronóm, a több fejhallgató kimenet, a konnektivitás, a hangolhatóság és a felvétel lehetősége. A metronóm a gyakorlásnál elengedhetetlen. A gyerek lehet, hogy nehezen fogadja el az állandó kattogást, de később belátja, hogy előnyére szolgált a használata. Ez saját tapasztalat. A fejhallgató kimenetet nem kell magyaráznom, hiszen áldás a lehetetlen időpontokban való gyakorlás lehetősége, ugyanakkor a családtól való elszigetelődés lehetőségéért (vagy a gyakorlást végző elszigeteléséért) is hálát kell adjunk a tervezőknek.
A több fejhallgatóval viszont mi vagy a tanár/gyakorlótárs is becsatlakozhat. Ezt a legtöbb hangszerben a partner mód is segíti, ahol a billentyűzet középen kettéosztódik, és mindkét oldalon identikus menzúrán (kétfelé osztva a billentyűzet két fél zongorát ad ki) haladhat a játék. A hangszer valamilyen elektronikai rendszerbe csatolása parádés lehetőség: USB vagy MIDI csatlakozóján keresztül összeköthető számítógéppel vagy akár tablettel, okostelefonnal is. Az ezeken futó oktató alkalmazások segíthetik a zongoratanulást, de különféle felvételi rendszerekbe is könnyedén integrálhatók. Minden KORG zongorához jár a Skoove oktatószoftver próbaverziója, valamint a KORG Module app, amivel a hangszínkészlet bővíthető.
Otthoni hangszerként a digitális zongorák a lakás szerves részét képzik. A fontos helyen való elhelyezés még egy határozott előnyt hordoz magában G1B AIR hangszerek esetében. Ez nem más, mint a Bluetooth kapcsolat. Számítógépünket vagy okoseszközünket összekapcsolva a zongoránkkal azok médialejátszóként is működnek. Ez jól jön gyakorláskor, de hamar rájön az ember, hogy boomboxként is kiváló szolgálatot tesznek, hiszen bármelyik telefonon futó zeneszolgáltató app is megszólaltatható.
Összegezve: a digitális zongora hangjának részletessége, a billentésérzete és az egész hangszer hangzása (a hangrendszere) ad ki egy egészet, tehát: kiválasztáskor hallgassuk meg a hangját, nézzük meg a küllemét, és nyilván a plusz szolgáltatásokat is vegyük figyelembe.
Az azonban biztos, hogy ezen hangszerek között mindenki megtalálja az igényeinek és pénztárcájának megfelelő zongorát. A hangszerboltok avatott eladói segítenek a választásban személyesen és online. A hangszerek mérete megnehezíti a szállításukat. Ezért és az esetleges garanciális ügyintézés miatt javaslom, hogy hazai forrásból, azaz magyarországi kereskedésből vásároljanak.
Hajdu Zoltán
Audmax Kft.
