Az első két részben arról írtam, miért választottam az Avantis Solot, és hogy alakul az átköltözés a GLD 80-ról. Ezt folytatva a költözés további lépéseiről, valamint a közben szerzett tapasztalatokról lesz szó bemutatva azokat a részleteket, amik elsőre a legjobban tetszettek a készülés és az első koncertek során.
Tehát kettéosztottam a keverőt front és monitor felületekre; az FOH stripek a 17-es, a monitor felület a 18-as gyorsbillentyűn kapott helyet.
Az FOH felületen az input csatornák, a mixhez használt groupok, fx sendek, returnök, a PA hajtására és a smarthoz használt mátrixok kaptak helyet. A softkey-k ezen a felületen az fx mixeket kapcsolják, a scene kezelést és a mute grupokat szolgálják. A monitor oldalon csak a monitor inputok, effekt returnök és azok masterei, a gyorsbillentyűkön pedig utóbbiakat lehet mixbe kapcsolni, valamint a mute grupok innen is elérhetőek.
Az első részben mutatott táblázatom szerint igyekeztem mindent a helyére patchelni, front és monitor inputokat, kimeneteket, waves inserteket, smart inputokat.
Bátran mondhatom, hogy aki még nem dolgozott Avantissal, azt itt érheti talán az egyik legkellemesebb meglepetés. Az Avantis I/O menüje komolyan mondom, elnézést a szuperlatívuszokért, de kb. világbajnok, legszívesebben szabványosítanám, kötelezővé tenném. Átlátható, egyértelmű, lehet kicsinyíteni, nagyítani, átkapcsolható az options funkcióval, hogy a képernyő teljes szélességében látható legyen; ugyanitt állíthatjuk, hogy kétkezes, biztonságos módban meg kelljen nyomni a képernyő alján egy gombot, és csak így lehessen használni.
Szerintem egyébként ez a nyerő, mivel így lehet csak egy húzással akár egy teljes input oldalt beállítani, “egykezes” módban csak egyesével pötyöghetünk. Be lehet pipálni, hogy egyszerre lehessen látni minden input vagy output oldalt, így lekicsinyítve a nézetet az egészet könnyen áttekinthetjük.
Egyre jobban kedvelem a Tie Lines opciót, itt bármelyik bemenetet bármelyik kimenettel össze lehet kötni anélkül, hogy erre bármilyen csatornát el kéne használni. Az további kedvencem, hogy hozzá lehet férni az előfokokhoz, ha az input számára rábökünk, ami sok esetben lehet hasznos, illetve az outputokon itt lehet polaritást fordítani.
Persze nem is én lennék, ha nem találnék itt is valami kivetnivalót. Alkalmasint az insertek lemaradtak erről a kényelmes felületről, ami még érthető az átláthatósággal magyarázva, de hogy a sztereó csatornáknak miért csak a sendjét lehet bal és jobb oldalt szabadon állítani, és a return csak a páratlannal kezdődő párokat engedi, nos ez, hogy is mondjam…
Elkészült a patch, betettem a GLD- ből kimentett M waves1 kártyát az Audmaxtól kökcsönkapott M-DL Adapt kártya segítségével, amíg megérkezik a saját, feltettem az új midi drivert, amiben már benne van az Avantis is, és láss csodát, minden működik. Természetesen azért nem ennyire egyszerűen ment minden, de működik. Van Virtualsoundchek a Tracks Live-ból - tervezek áttérni a Riperre, de egyelőre még ezt használom - , működik a Smaart. Tulajdonképpen el lehet kezdeni átmásolni a GLD-ből azokat a dolgokat, amiket szeretnék, hogy megmaradjanak. Sajnos mindezt manuálisan kell megtenni a GLD offline editor képernyőjét bámulva, mivel hiába ugyanazok a szűrők kompresszorok effektek, nincs átjárhatóság a két pult között - ülj le, fiam, egyes!
Amikor ez a szónoklat készül, túl vagyunk néhány koncerten az új keverővel, ezért kicsit előre szaladok az időben és írok néhány sort az első éles bevetésekről. Továbbra is nagyon tetszik a Solo, kezdem tényleg megkedvelni, és a félelmeim, ami miatt aggódtam, szinte teljesen elmúltak.
Meglepő, milyen gyorsan meg lehet szokni, hogy csak 12 faderrel kell dolgozni, sőt be kell vallanom, néha még olyan érzésem is volt, hogy könnyebb, gyorsabb egy 12-es bankot váltani a megfelelő helyre, mint például a GLD80- on a 12+8-at külön-külön, bár ezért az állításért biztos lesz, aki megkövez. A másik aggodalmam, hogy az előző részben tárgyalt FOH és monitor felületeket néha (mindig) kicsit (nagyon) lassan váltja a pult. Az én esetemben ez tulajdonképpen élhető, mert nagyon ritkán van rá szükség, hogy odalapozzak, ha meg mégis, akkor azért ki lehet várni. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a próbahelyen tartottunk egy bemikrofonozós főpróbát, amikor összeraktuk a teljes zenekari felszerelést mikrofonokkal, monitorokkal, wifivel, iPadekkel együtt, hogy a lehetőségeinkhez képest leginkább szimuláljunk egy koncerthelyzetet. Ez mindennél többet ért, mivel gyakorlatilag már az első koncerten sem volt szinte semmilyen gondunk, kb. mintha a régi pulttal lettünk volna, az izgalmon kívül nem történt fennakadás.
Sok-sok apróságró tudok beszámolni, amik tulajdonképpen óriási fejlődést és könnyebbséget jelentenek a GLD után. Érdekes, hogy elsőre a MixPad alkalmazás jut eszembe, amiben már van zajgenerátor és RTA, de persze akad néhány funkció, amely még várat magára. Hadd említsek meg kettőt, amik közül az egyik apróság: szeretném elnevezni az alkalmazásban a softkey-ket. A másik sokkal fontosabb és komoly dolog, amire biztos megvan a magyarázat, hogy így meg úgy, de egyszerűen kiált magáért, hogy a pulthoz hasonlóan a szelekt és a mix funkciók kövessék a pafl gombot, ha már van két külön pafl bus a pultnak és az iPadnek, ezért álljon itt egy nagy imára tartott kéz, hogy légyszi-légyszi, aki komolyan monitorkeverésre szeretné használni az iPadet - márpedig kezd ipari szabvánnyá válni ez a technológia -, annak ez mérhetetlen módon megkönnyítené munkáját. Ezt előre is köszönjük - ha egyszer megvalósul - dolgos népünk nevében!
Ennyit az iPadről, esetleg talán még annyit, hogy vállalkozó kedvűek használhatják a Mixing Station alkalmazást, és bár nekem nincs vele sok tapasztalatom, de több kolléga használja nagy megelégedéssel. Olcsó és szinte korlátlanul testre szabható kontrol felületet biztosít.
A pultra visszatérve az egyik legnagyobb élmény a scene kezelés volt, hogy végre az aktuális képet lehet menteni akkor is, ha az auto increment funkció be van kapcsolva; ezt persze csak azok fogják igazán értékelni, akik megküzdöttek a GLD-ben a mentéssel előadás közben. Az összes scene kezelő gomb kitehető gyorsbillentyűre, bár a store-t hamar le is szedtem, mert néha véletlenül is megnyomtam. A kijelzőn is kényelmes menteni. A cue list-ben végre lehet drag and droppolni, bár ez még mindig kívánnivalót hagy maga után, pl. mit adnék, ha a szerkesztés idejére abc sorrendbe lehetne rendezni a jeleneteket ahelyett, hogy reménytelenül bogarászni kelljen őket. A zseni, az mindenképpen az update funkció, erről még biztos írok bővebben, mert ez tényleg nagyon hiányzott.
Az első benyomás tehát szuper, igazán kezes a felület, minden kézre esik, szép a plug-inek grafikája és tényleg jól is szólnak, az analóg modelleket ember legyen a két füle között aki nem nyálcsorgatva tekergeti. Jók a gombok, a faderek, az érintőkijelző.
Tökéletesen működik a régi AR2412+AR84- es box, egy pillanat alatt frissítette rajta a pult a firmwaret, ami nagyon haladó megoldás, miszerint Allen and Heath-éknél ha egy keverőre rádugjuk bármelyik vele kompatibilis boxot, azonnal rátolja a megfelelő illesztő szoftvert. Tökéletesen tette a dolgát a már igencsak réginek számító waves rendszer, a midi, a felvétel és virtual soundcheck.
Még mindig maradnék kicsit az első tapasztalatoknál, és egy fontos dolgot említenék, ami rádásul érinti az előző részt is. Konkrétan a “nem bírtam a kíváncsiságommal” kezdetű rész elé kéne beszúrni, mert okozhat fejfájást néhány dolog. Pl. ha nem tartjuk be azt a technológiai sorrendet, hogy ha már van csatornalistánk, tudjuk mennyi aux, group, mtx, fx, pfl fog kelleni, mindenképpen érdemes először a Mixer Config menüben összeválogatni, miből mennyit szeretnénk, ha másért nem azért, mert őszintén szólva hamar el tud fogyni az a 42 bus, főképp ha kicsit megszalad az ember keze, mondjuk a sztereó fülhallgató monitorok terén, vagy ha túl sok effektet vagy fizikai csoportot álmodunk. Ide tartozik még az Input stereos menüpont is, aminek későbbi variálása szintén okozhat fejfájást. Nem kell nagy dolgokra gondolni, kb. a következőkre lehet számítani. A leggyakorlatiasabb, ami bárkit érinthet, hogy ha megváltoztatjuk a monitor auxok számát vagy sztereósítunk auxokat, az érintett auxok default, postos állapotukban fognak megjelenni. Vagyis aki azzal szeretne kedveskedni kedvenc zenészeinek, hogy egyszer csak egy hirtelen ötlettől vezérelve sztereóba kapcsolja a füles monitorjának az auxát, könnyen találhatja magát abban a nem kicsit kellemetlen helyzetben, hogy koncert közben veszi észre, hogy egy postos auxról keveri frontból a monitort.
Hasonló a helyzet a Global Safe beállításokkal, ha változtatunk valamit a Mixer Config vagy Input Stereos menükben, mindenképpen át kell nézni, hogy megmaradtak-e az óhajtott beállítások, mivel ki fogja venni safe-ből az érintett inputokat vagy mixbusokat.
Aki esetleg végig bírta olvasni és felkeltette az érdeklődését, annak linkelek egy showfilet az elsők közül, a Director softverben meg lehet nyitni, nézegetni, én így intézem. Meg fogom osztani ezt az irományt is a Facebookon, lehet kommentelni, vitázni, amennyire időm engedi és igény mutatkozna, kérdésekre is igyekszem majd válaszolni.
Drobek Attila