Valamikor a 90-es években felhívott egy gitáros barátom Sándor, hogy volna itt egy nóta és kellene bele szinti. Ez mondhatni akkoriban megszokott dolog volt, hisz a zenészek és nem zenészek egy része FLM, Soho Party és Happy Gang ihletésű zenekart akart csinálni, a művészeti kiteljesedés teljes reményében. Ja nem, a pénz nagyobb mennyiségű birtoklása érdekében. De ez csak egy feltételezés. A felkérésre természetesen igent mondtam, és azon nyomban kérdeztem rutinosan vigyek-e valamilyen szintetizátort, mert nekem van. A válasz jött : a faterom régi cucca itt van, ha az megfelel akkor van, hozzátette, hogy tök béna hagja van a szintinek és inkább valami modult használ, hajt meg vele. A megbeszélt időpontban odamentem és akkor konstatáltam, hogy a „faterom régi cucca” egy DX7-es abból is mkII. Én nem szóltam, megmuttatta a dalt és elkezdtem feljátszani egy sound canvas modullal. Igen, ez akkor se volt túl felemelő. Megunván a probálkozásokat szóba hoztam, hogy a „faterom régi cucca” adna némi esélyt a dalt felélesztéséhez. Hangosan felnevetett. Bekötöttük és a nevetése átment döbbenetbe. Ez volt a pillanat amikor Sándor találkozott az FM sound varázsával.
Teltek az évek amikor is Sándor hívott, hogy látott egy új kicsi DX7-est a Korg palettáján, valami Volca. Akkor még csak hír formájában létezett, hogy lesz a Volca sorozatnak egy FM szintézisre alapuló kütyüje. Olvastam, túrtam a netet mi lesz ez, hisz a már akkor létező Volca szériás szintikért nagyon oda voltam. Telt múlt az idő és most itt fekszik elöttem. Azt hiszem a gombok színét bátran nevezhetjük FM zöldnek. Még a bekapcsolás elött végigfutottam a potik felíratait és igen átlátható, egészen egyértelmű funkciókat takarnak a gombok. Ez esetben a „faterom régi cucca” annó nem volt ennyire evidens. Speciel mondjuk nem voltak rajta tekerő gombok sem. Két toló potméter volt, amiből az egyik a hangerő a másik pedig paraméterek beállításában segédkezett. Ami a Volca funkciói közt egyből feltünik az az arpeggiátor. Ez egy FM szintézist használó szintetizátoron egyedülálló. A sorozat többi tagjánál már megszokhattuk a step sequencer funkciót, ez itt is jelen van. Ettől Sándor már itt berosált.
A bekapcsolást követően az első hangszín olyat repít a 70-es években született és a 80-as években nindzsa filmeken nevelkedett emberen, hogy ez alapból fél óra nyomkodás a saját touch billentyűkön vagy a midi által meghajtott billentyűzeten. És ekkor még nem nyúltunk semelyik gombhoz. Az arpeggiátor bekapcsolása után jön az első ingererncia, hogy megtekerjünk valamit a kütyün. A Modulator és a Carrier alatt lévő négy gomb tekergetése, annak nem tudatában, hogy egyáltalán milyen funkciókon modifikál, így is igen látványos eredményt tudunk elérni. Van még egy harmadik szekció az LFO. Itt már talán sejthető egy laikus számára is, hogy mire számítson. Itt tekerednek ki az űrhajós hangok. A „faterom régi cucca” toló potméterei itt is megtalálhatóak részben, más funkciókat takarva. Az első a transzponálásban segédkezik. Vagy az oktávok közt lehet fel le szaladgáni vagy kromatikusan tudunk lépegetni, szám szerint fel-le 36-ot. Ez világossá teszi Sándor számára is azt, hogy az általa bepötyögött sequenciát mostmár bármilyen hangnemben el tudja játszani gitáros létére. A másik potméter a velocity-re van jó ráhatással, ezt a hangzás is igazolja. Az igazi kapocs a Volca és a „faterom régi cucca” között, hogy a régi DX7 hangszínek betölthetők a gépbe.
A hangszíneket végignézve – számszerint 32 – izgalmas és továbbra is múltidéző. Fényes, fémes hangzások rebegtetik az ember szempilláit, nagy sóhajtások kiséretében. Ez kérem a múlt. A 40-eseknek meg főleg. A tipikus erős basszus hang, ami jellegzetes a 90-es évek pop dalaiban nem beszélve a 80-as évekről. Ezeket természetesen átfésülte Sándor is és felháborodottan hívott, hogy ez a hangszer csak 3 hangig polifónikus. Itt el kell időzni egy picit. Kérdem Sándor barátomat, melyik dalt nem tudod eljátszani rajta? Persze tudtam, hogy nem tud zongorázni, sőt nem is az egyújas pötyögés nagymestere. Ekkor mondta, hogy például ha el akarná játszani Cserháti Zsuzsától a Hamu ás gyémánt című szerzeményt, akkor bajban lenne. Lábjegyzetként jegyzem meg, hogy több tekintetben is. Itt rögzítenem kellett Sándor fejében, hogy a Volca FM nem erre van kitalálva, arra a „faterom régi cucca” van kitalálva. Amikor a DX7 mkII megjelent elsődlegesen a nagy újítás az volt, hogy sztereó lett. Ez és maga az FM szintézis által generált hangok igencsak inspíratívan hatottak az akkoriban még gyerek cípőben járó és igen csak undergroundnak számító industrial techno, ambient és az akkori elektronikus zene minden ágazatára. Innovatív zenei megoldások sokasága született ebből hangzásból. Zenekarok listája pedig igen tetemes akik igazoltan használták ezt a hangzást a Kraftwerktől a U2-ig, de mondhatnám a nagy újítót Herbie Hancock-ot is.
A Korg Volca sorozat a saját felfogásomban egy igen új megközelítést ad a zene készítésben. Alapvetően egy hangszín, egy hangszer, igencsak elérhető áron. Mindegyik darab teljes értékű hangszer, önállóan is megállják a helyüket különböző zenei területeken. Itt fontos megemlíteni a szinkronizálási opciót, mely segítségével ha tulajdonunkban van az összes Volca, akkor az összes egy tempóra fog dolgozni.
Sándor egy ideig eltünt, nem hívott. Gondoltam elment a kedve a dologtól, hisz általában a zenészek fejében ezen tipusú berendezések kizárólag elektronikus zene készítésére alkalmasak. Pár hét elteltével óriási bejelntést tett Sándor. Ő megnézte az összes videót az interneten és mindenki elektronikus zenét csinál a Volca cuccokkal. De nem Ő. Állítása szerint, ha össze szinkronizálja őket és okosan használja a step szekvenszer és az arpeggiátor nyújtotta lehetőségeket és minderre ő még rá is gitározik, dalokat tud létrehozni. Erre én kiváncsi voltam. A legközelebbi adandó alkalommal egy hatos sör kiséretében megjelentem nála. És tényleg működik. Az egész lelke a Volca FM, amitől az egész egyedi és élő szerű lesz és elvisz egy kicsit a szinusz és fűrészfog jelek által generált hangok árnyékából. Azt nem mondom, hogy rock zene, de szerintem ez ne is legyen cél. Kellemes, néhol zakatolos, szólozgatós, de témáktól és harmóniáktól abszolút nem mentes zenéről beszélünk. Sándor megbokrosodott ettől és a hatos sörpack elfogyasztása után közölte, külföldre költözik. Ő megy a Volca marad és továbbra is ezeken kívánja a zenéjét tovább fejleszteni és a művészetét kiteljesíteni. Természetesen Sándornak a 90-es években készített dala annó elkészült, de sajnos nem lett világsláger, még az FM sound ellenére sem.
Vághy Tamás
www.audmax.hu