Eden EGRW1264 - Első benyomás
2015-09-09 20:46 2015-10-01 12:32
Mi is ez?
Már jó néhány hónapja nyüstölöm az Eden pöttöm fej-láda csomagját, a kiábrándítóan kocka nevet viselő EGRW1264-et. Én biztos adtam volna neki egy hozzá jobban illő, emberibb nevet, mondjuk…de ezt inkább hagyjuk. Várom az ötleteket. A motyó egy kicsi, alig két kilós, 260 wattos digitális fejből és egy hozzá igen jól passzoló 1x12-es, 300 wattos, 13 kilónyi ládácskából áll. Így egyben vásárolva kapunk még a fejhez egy igen praktikus és mutatós tatyót valamint egy hangfalkábelt is. Nagyon tetszik, hogy a dizájn a klasszikus „édenes” vonalat követi. Arany-fekete, ahogy kell, mint a nagyokon. Igényes, szép kidolgozás, rossz szó nem érheti az összeszerelés minőségét. Ennyit a külcsínről.
Mire elég?
Ez volt minden kollégám első felvetett témája a motyó láttán. Az utóbbi években egyre népszerűbbek lettek ezek a kis, digitális basszuserősítők, mivel a kezdeti, műszaki nehézségek immár elmúltak, így már ezek is kiváló hangminőséget produkálnak, súlyuk pedig verhetetlen. Az új fejlesztésű monitorrendszerek, különösen a füles monitorok térhódítása pedig sokakat elgondolkoztatott, érdemes-e a fullcsöves fejetés a 8x10-est lecipelni a hatodikról, amikor azok egyre gyakrabban csak díszletként szolgálnak a füles monitor – basszus előfok kombójának árnyékában. Mire elég hát? Majdnem mindenre. Az elmúlt hónapokban elvittem mindenhova az Egéervét, ami az én praxisomban elég színes terepválasztékot jelent. Próbaterem, kisszínpad, nagyszínpad, színház, big band, itthoni gyakorlás, avantgard jazz, pop, rock, musical. Mindenhol elég volt, kivéve egy olyan szabadtéri színpadon, ahol nem volt monitor illetve a Trio Targetben, ahol engem a 4x10-es ezer wattos ládám nyugtat csak meg igazán. Azt hiszem, hogy ennek a kis motyónak éppen a sokoldalúsága az egyik legfőbb erénye. Hiszen a fej minden létező ki és bemenettel rendelkezik, így teljes értékű előfokként is használhatjuk, de ha ragaszkodunk a ládás megoldáshoz, akkor már az Eden D112 ládájával is egy más dimenzióba kerül az összkép. Építhető, bővíthető, variálható csak az ohm-okat számoljuk szorgalmasan.
Hogy szól?
Inkább hagynám most a száraz adatokat, a frekvenciák, wattok és ohmok egyszerűen kiolvasható a technikai táblázatból. Sokkal fontosabb, hogy ezek mit jelentenek a gyakorlatban. Röviden: jól szól. Bár a digitális WTX 264 nem arra a technológiára épít, mint a legendás WT széria, de az Eden fejlesztői, nagyon bölcsen, igen hasonló karakterűre hangolták. Tehát aki Edent szeretne hallani, nem fog csalódni. Aki nem tudná, akkor ez a konkrét, minden tartományban jól hallható, nem dagályos, nem színező, de nem is száraz, inkább karakán basszushangot jelenti. Ezt az iskolát az Eden már évtizedekkel ezelőtt megteremtette és sok más gyártó is ezt az utat választotta, több-kevesebb sikerrel. A WTX is ilyen, bár természetesen nem érhet a csodálatos WT800 nyomába, de azért ügyes… nagyon ügyes. A beépített kütyük közül érdemes megemlíteni a szokásos enhance potit, ami szerintem a különböző ládák és koncertkörülmények „hangolására” igen praktikus. Valamint a láthatatlan és kikapcsolhatatlan kompresszort, amit én nem értem tetten, valószínűleg inkább védelmi funkciója van, mint zenei. Engem nem zavart, pedig máskor szokott.
Szállíthatóság
Mit is jelent ez valójában? A valóságban, véleményem szerint, ez azt jelenti, hogy elég apró-e a cucc ahhoz, hogy autó nélkül is megoldjunk egy átlagos Budapest belvárosi koncertet. A határ valahol az EGRW csomag lehet. A másik, nagyobb cuccom sem mondható éppen dögnehéznek, de még a kisebb, 20 kilós ládájával sem szállnék fel szívesen a négyeshatosra. Az Edennel viszont meg lehet úszni a belvárosi autós rémálmot, hiszen ha nem is a világ végére, de a buszig, villamosig, hévig el lehet sétálni egy tízkilós ládikával a kézben és gitártokkal a vállunkon. Kipróbáltam, működik. De ha mégis autózunk, akkor pedig nem kell feltétlenül a koncerthelyszín 10 méteres körzetében helyet találnunk. Felemelő érzés, hogy nem vagyok a cuccom kilóihoz láncolva. Ilyen lehet herflisnek lenni?
Számomra ez ennek a kombónak a legfőbb erénye. Mindig ezen játszom, mindig ezen játszhatok. Mivel mindenhová szívesen viszem magammal, ezért nem kell variálni, megfejteni az aznap estét, más, helyi motyóval küzdeni, hanem mindig ugyan az a megbízható sound és technika áll rendelkezésre. Nincs kellemetlen meglepetés.
Megyaszay István
A cikk megjelent a Music Média magazinban.
