Downsizing - Marshall Studio sorozat
2019-06-20 22:53 2019-07-12 14:14
Kevés olyan erősítő gyártó van a piacon, aki fennállása során annyi zenészt és zenekart szolgált ki berendezéseivel, mint a Marshall. Ezen ampok közül több, legenda státuszba került. Régi, jó állapotú darabok csillagászati áron forognak a használt piacon, hacsak nem gyűjtőknél pihennek. Másik aspektusa a kérdéskörnek sokkal profánabb. Hallottam már, ahogy minden koncertre járó, hogy a régi Marshall annyira hangos volt, hogy az énekcucc nem tudta túlszólni. De tovább megyek, olyat is hallottam, hogy egyenesen visszafordították az embert a klubból, mondván: „Ezt a hangos rettenetet ide be nem hozod!”
Mindent egybe véve jogos az igény kisebb teljesítményű erősítőkre, hiszen a mindennapokban nehézkes a nagy fejek és kombók kezelése, értve ezalatt a hangerőt és a súlyt. Nem ezek az első ilyen berendezések, több híres gyártónak van hasonló cucca, amivel már nem terrorizálható a lakókörnyezet, de koncertkörülmények között is jól megél. De, és mindig van egy de, miszerint ez nem olyan. Ez nem olyan, ez az!
A Marshall gyártson bármit, az a bármi szóljon akárhogy, kapcsolgathassa, vezérelhesse a felhasználó kénye-kedve szerint, a nagybetűs erősítő csakis a Plexi és a 800-as. Ezek azok a berendezések, melyektől rockzene a rockzene. Ezek hallatán kellemes borzongás járja át a testünket. Ez az a hang...
Melyik gitáros ne szeretne egy ilyen felszerelést, vagy melyik custom gyártó ne szeretne egy ezekre alapuló ampot gyártani? Kevés ilyet tudtok mutatni, hiszen gyakorlatban ez az origó.
De visszakanyarodva a hangerő kezelhetőségének kérdésére, napjainkban, a fülmonitorozás térhódításával és a technika fejlődésével egyre kevésbé indokolt egy 100W teljesítményű fejet, vagy egy nagy kombót hordani a koncertjeinkre. Stúdiómunkákról ne is beszéljünk.
Ezt az igényt korábban felismerte a Marshall, vannak is szép számmal kisebb teljesítményű csöves erősítői választékban, elég a DSL vagy az Origin sorozat modelljeire gondolni. Ezek a darabok sokak setupjában foglalnak el kiemelt helyet, hiszen jó minőségű, jól szóló és kedvező árú berendezések ezek, de a távol-keleten készülnek. Nem kell elszörnyülködni ezen, minden nagynevű gyártó kiszervezi a termékek előállítását a távol-keletre, hiszen nem képesek ilyen mennyiségű berendezést előállítani otthon. Versenyképes áron semmiképp.
A nagynevű erősítőgyártók közül a Marshall volt az első, aki nagy csöves cuccok gyártását szervezte ki, keltve ezzel nem kis zavart az erőben. Ez a lépés bejött nekik, hiszen a jól kitalált és megtervezett választék, magas minőségi követelményszinttel és kedvező bolti árral társult. Ezek ellenére van egy felhasználói réteg, akiket ezzel sem lehet meggyőzni. Nekik (is) készült a Studio sorozat.
Az a szerencsés állapot állt elő, hogy a „downsizing” a gitárerősítők tekintetében egész mást jelent, mint ahogy az az autóipari grimbuszok miatt bekerült a köztudatba, valamint a fent említett modellek és a Silver Jubilee reissue sorozat 2525-ös modelljei remek előtanulmányt jelentettek a gyártónak a két igazi nagyágyú tervezése és bemutatása előtt.
Olyannyira, hogy a Silver 2525 modelleket átnevezték, nem Mini Jubilee a nevük, hanem Studio Jubilee néven futnak. A kis Silver fej és kombó az előfutár, ami egy teljes értékű, angol gyártású erősítő, a nagy testvér minden tulajdonságával és további extrákkal. A 20W teljesítmény 5 wattra korlátozható a hangkarakter megváltoztatás nélkül.
Ezekből a korábbi tapasztalatokból kiindulva álltak neki a Studio Vintage és a Studio Classic erősítők tervezésének. A Classic egy JCM800, a Vintage pedig egy 1959 Plexi alapján készült.
Fontos tervezési szempont volt a kisebb teljesítmény mellett a kisebb méret úgy, hogy a funkciók megegyezzenek az alapmodellekkel, és elérésük is azonos legyen. Tehát készüljön egy a legendákkal mindenben egyező, de kisebb méretű erősítőfej és azok kombó változata. Ez a Silvernél sikerült, a keretek adottak voltak.
A Studio Vintage egy timsóval beszórt 1959. Az mindenkinek meg van remélem, amikor a Tom és Jerry-ben beszórja az egész csülköt timsóval a macska, hogy egyben beférjen a szájába ugye?
Tehát adott az előlapon a négy bemeneti jack, a magas és normál hangerő, hármas hangszíncsoport és egy presence poti kapott helyet a vörös kocka visszajelzőlámpa és a kapcsolók mellett. A standby kapcsoló háromállású, itt lehet a kimenő teljesítményt kapcsolni 5 és 20W között. Kinézetre ugyan olyan, mint a Plexi. Tehát kék tolex borítás, arany pipe és arany plexi előlap. Tame the untameable, azaz megszelídíteni a megszelídíthetetlent. Ez a kulcsmondat a berendezéshez kapcsolódó honlapon, azaz ugyan azt a hangélményt kapjuk töredék hangerőn, mint a 1959SLP-nél. A hátlapon az öt hangfalcsatlakozó mellett, melyekkel 4, 8 és 16 Ohmos hangfalakra köthető a fej, található egy kapcsolható effektloop és egy DI out. Ez a kimenet felvételhez jöhet igazán jól, hiszen mikrofonozás nélkül tudjuk rögzíteni az erősítő hangját.
A kombó változat mindenben egyezik a fejjel, de a dobozba került egy Celestion V-type 10” hangszóró.
A Studio Classic egy JCM800 kicsiben. Kozmetikailag ez is megegyezik a nagy előddel, tehát a fekete elefántbőr, a fehér pipe, a fekete szövet és a szálhúzott arany előlap pont ugyan olyan, mint a klasszikus nagy 800-as. Hangja és kezelőszervei identikusak. Azaz két bement, ahol az alacsonyabb jelszint egy jól gainezhető tiszta hangot hoz, amíg a magasabb érzékenységű hozza a standard rock soundot. Preamp és master hangerők, három hangszín és egy presence poti. A kapcsolók is egyeznek a nagy tesóéival, de a standby kapcsoló itt ugyan úgy háromállású, mint a Studio Vintagen. Az SC kombó ugyan úgy Celestion V-type 10-es hangszóróval szerelt.
Mindkét sorozathoz készült kozmetikailag teljesen megegyező kiegészítő ládákat is egy, illetve két hangszórós kivitelben. A 212-es a manapság divatos álló kivitel, mint egy függőlegesen elfűrészelt döntött 412-es. Ezekbe 12” V-type hangszórók kerülnek.
Az egyik legérzékenyebb részt nem érintettem, az pedig az árazás. Egy új JCM800 ára a nimbuszához képest is az egekben van. 1959SLP pedig nincs gyártásban már, csak a HW, azaz a kézzel huzalozott változata. Így és a kisebb méretből adódó használhatóság okán ezek az erősítők a „kell egy ilyen” kategóriába tartoznak.
Hajdu Zoli
