A SongoChangoo expedíció
2017-10-11 16:08 2017-10-11 16:08
A SongoChaango egyedülálló zenei felfedező expedíciója Songoro Fatime szaxofonos és Császári Gergely gitáros duója, akik nem kisebb feladatra vállalkoztak, minthogy elhoznak nekünk némi tradicionális muzsikát és életérzést a távoli Afrikából. Izgalmas útjukról frissen hazatérve meséltek zenei kalandjaikról.
Miért pont Tanzánia?
G: Egyikünk sem járt azelőtt Afrikában. Fatime édesapja Tanzániából származik, azon belül is Kigomából, a Tanganyika-tó partjáról. Elhatároztuk, hogy meglátogatjuk az ott élő rokonokat. Ahogy készültünk az útra és egyre több felvételt hallgattunk, úgy rajzolódott ki egy zenei expedíció előttünk. Létrehoztunk közösségi oldalakat is, amin keresztül támogatni és követni is lehetett minket.
F: Ekkor találtatok ránk Ti, az Audmax. A harmadik vagy negyedik nap már írtál is nekünk és akkor vált egyértelművé, hogy meg fog valósulni az, hogy jó minőségű hangfelvételeket is készítsünk. Zenészekként a szívünket és fülünket követjük. Egy áldás, hogy tudunk zenészekhez kapcsolódni, bárhol a világon. Évek óta vezetek zenei improvizációs összejöveteleket, ahol sokféle ember zenél együtt. Ez egy jó tapasztalat.
G: Első zenei célpontunk Bagamoyo volt. Egy Indiai-óceán-parti történelmi kis település. Utólag is a legjobb döntésünknek bizonyult. Egy hónapot töltöttünk ott. Sok kalandot megéltünk, sokféle zenével, sok zenésszel találkoztunk.
Mit jelent egy afrikai zenész/zenélő ember számára a zene? Ez egy kicsit általános kérdés…meg tudnátok fogalmazni? Átjárja a mindennapjaikat?
G: Mit jelent egy európai számára a zene? Mit jelent az ember számára? Költői kérdés... Azt láthattuk most egy új nézőpontból, hogyan váltja fel a gépi zene az élő, hangszeres, énekes muzsikát a mindennapokban, akár egy még természetközelibb társadalomban. Az élő zene egyre nagyobb kincs ott is. Mindezek ellenére elég bőséges zenei élménnyel és feldolgozni-valóval tértünk haza.
F: Nem volt egyszerűbb, mint ha most elindulnánk magyar népzenét keresve Magyarországon és elkezdenénk kérdezgetni az embereket, hogy mi a zene. Valakinek a lakodalmas, valakinek a reklámzene, valakinek a hagyományőrző, másnak a rendhagyó hozzállás közvetít értéket. Különböző értékrendek alapján működünk. Szerencsénkre sokféle emberen keresztül ismerkedtünk tanzániai zenével.
G: Istentiszteletekre látogattunk Arushában, Észak-Tanzániában, felvételeket is készítettünk a polifónikus közös énekeikről. Dar es-Salaam-ban tanzániai jazz bandához csatlakozott Fatime szaxofonjával. Bagamoyo-ban Wagogo törzsi zenészekkel készítettünk felvételeket és zenéltünk is együtt. A Bagamoyo-i TaSuBa művészeti iskolának és a zanzibári Sauti Za Busara fesztiválnak köszönhetően pedig tradicionális zene és táncművészetek magas színvonalú mai fúzióit ismerhettük meg.
Ismert helyi zenészekkel is találkoztatok. Milyen (egy európai ember számára talán) új szemlélettel ismerkedtetek meg a helyieken keresztül a dalszerzés terén?
G: Amit mi tapasztaltunk, az egy őszinte, emberközeli zenei légkör. A daloknak mondanivalójuk és súlyuk van. A kommersz zenét igyekeztünk elkerülni, mint általában.
F: Legtöbb esetben nem értettük a szöveget, de az mégis lejött, hogy a telimosolyú játék mögött komoly mondanivaló van. A nagybácsim is segített azzal, hogy elmondta, leírta angolul a szöveget, amikor volt rá lehetőség. Például Vitali Maembe, énekel gitározik és dalokat ír, őt amúgy meghívtuk Magyarországra és zenéltünk a Mediawave Tartóshullám együttléten és a Budapest Music Center Opus jazz klubjában is koncerteztünk, ez utóbbiról egy lemezfelvétel is készült. Az ő szövegei a tanzániai társadalomról szólnak.
Az ottani sztár zenészek, pl. Vitali – abszolút megközelíthetők?
F: Persze. Egyébként itthon is könnyen megközelíthetők az igaz értékeket közvetítő zenész kollégák, akik nem próbálnak sztárallűrökkel kompenzálni.
G: Vitalival a szállásunk előtt futottunk egymásba. Ő leszállt egy motorról, amivel talán hárman is jöttek. TV-hez érkezett meccset nézni, pont ahogy a legtöbb férfiú a faluból. Sokan körbeülték a helyi TV-t. Kólát, sört lehetett inni és faszénen sült krumplit tojással és káposztasalival enni. Hagytuk meccset nézni, de nem azért mert akkora sztár. Különben is, ő maga énekelte a Little Town Bagamoyo dalában, hogy keressük meg, így is lett.
F: Szerencsére a zenészek könnyen meg tudják közelíteni egymást bárhol. "Music is about sharing." Mondta Jhikoman, aki egy nemzetközileg is ismert reggae előadó. Ő a tulajdonosa az Afrikabisa nevű helynek, ahol sok zenésszel kerültünk közeli kapcsolatba és játszottunk is együtt. Jhikoman elhívott vendégzenésznek a most készülő albumára, de az egyik videóklipjében is szerepelünk véletlenül...
Milyen hangszereken játszanak?
F: Nekem rögtön az jut eszembe erről, hogy kellene egy missziós tevékenységet szervezni és elutazni hangszerészekkel Bagamoyoba, mert a fúvós hangszerek, mint például a szaxofonok ramatyul vannak. Német hangszerek vannak bent az országban és teljesen jók lennének, csak rendbe kéne tenni őket. Amiatt, hogy itthon EU vagyunk, meg van szabva, hogy milyen minőségű termékek jöhetnek be az országba. Nem érkeznek olyan termékek ide, mint mondjuk az Egyesült Államokba, de olyanok sem, mint Tanzániába. Nehéz elképzelni milyen és mennyi hulladékkal kereskednek szerte a világban. Amik kint vannak, azokat úgy képzeljétek el, hogy sajnálkozni kezdesz tőlük, mintha egy norvég diákként néznéd a budapesti jazz tanszak felszerelését.
G: A tradicionális hangszerekre jellemző, hogy természetes alapanyagokból hagyományos eszközökkel, kézműves módszerekkel készül. Gyakori, hogy az autentikus zenész magának készíti hangszerét. Vannak különböző összetettségűek, egészen különleges növényi és állati eredetű összetevőkből. Pengetős, húros, hárfaszerűek, vonósok, ütősök és rengeteg érdekes ritmushangszer. Különböző hangolások jellemzőek más területre, külön törzsekre.
F: Amikor Jhikoman elhívott stúdiózni és feljátszottam egy majdnem szaunában a részem akkor ott volt egy idős ember Ndahani Zawose, akit Gergő ismert fel a sok youtube videóból. A stúdiózás után meghívott minket a házába. Elkezdett nekünk játszani, csak úgy szabadon. Ott kerültek elő az ilimbák, ez az ujjal pengetős hangszer, olyan, mint a kalimba. Mutatták, hogy be kell mozogni hozzá, mert másképp nem fog megszólalni. A zenélés nagyon összetartozik a tánccal. Van a kicsi zeze, ami vonós. A nagy zeze hasonló funkciójú, mint a bőgő, pengetős, hárfa-szerű hangszer. A legtöbb ilyen kézzel készített hangszer természetes, máshogy hangolják. Azért játszottunk együtt is.
Amikor nagyon jól jött a kis felvevő (Tascam DR-22WL), az a Zanzibári fesztivál volt, ott végig azzal járkáltam. Szeretek ilyet csinálni, hogy elmegyek az egyik színpadtól a másikig és nem kapcsolom ki közben. Több izgalmas felvétel elhangzott már a Tilos rádióban, a Song-óra nevű műsoromban. Sok értékes pillanatot nem rögzítettünk, hiszen van az a szituáció, amikor a felvétel előkészületeiben csak lemaradnánk a valóságról. Legközelebb, ha lesz rá lehetőségünk meghívunk egy embert, akinek a dokumentálás a feladata.
G: Nem a mennyiségre, de a minőségre mentünk. Ha már felvételeket készítünk, az legyen a lehető legjobb. Audio-Technica U853R mikrofonokat és Tascam DR-701D-t vittünk. Kicsi volt, elfért, szinte mindig kéznél, amikor tudtuk, be is vetettük. De volt, amikor megölte volna a pillanatot, ha elkezdünk mikrofonozgatni. Olyankor inkább fülünket és a szívünket igyekeztünk kinyitni, felvételre állítani.
Terveztek egy következő utat? Mi a tanulság, milyen eszközparkkal készülnétek fel egy újabb hasonló útra?
F: Most már vannak kapcsolataink és helyismeretünk, ami mindenképpen előny. Szerintem praktikusabb konstrukcióban próbálnám megoldani az eszközparkot, pl. nem vinnék két felvevőt. Kifejezetten érdemes lenne olyan mikrofont vinni, ami a tudatosabb felvételkészítésre alkalmas. Nem volt olyan, hogy a zenész vár, amíg elindítod a felvételt, hanem már játszik is, mikor még veszed ki a táskából a Tascamot. Both Miki is említette, hogy az kell, hogy először barátság alakuljon ki, valami személyes kapcsolat, mert másképp nem fog megszólalni az a zene, amit rögzíteni érdemes az utókornak.
G: Vagy a kicsi (Tascam DR-22WL) vagy a nagy felvevő (Tascam DR-701D) mindig kéznél volt. Felvételhez elengedhetetlen volt. A legnagyobb tárgyunk az ATH-M50x, a fejhallgató volt, de az is befért. Még Afrikában editáltunk felvételeket és csináltunk rádióműsort is. A Sony egy AS-30-as mini kamerával támogatott, anyukám kompakt Canon fényképezőjével is dokumentáltuk, amit lehetett. Folyamatosan fejlődünk, lendületben vagyunk. A történet még csak most kezdődött el. Nincs vége.
Köszönjük szépen az interjút! Kövessétek a páros kalandjait a www.songochaango.com oldalon!
Fodor Bianka és Gergics Attila
